Így az év utolsó napján azért ez nem egy nagy kihívás. Még ha egy kicsit sürgetőnek is tűnik. Remélem, marad még annyi idő az évből, hogy elolvassátok.
Összeszedtem néhány gondolatot a 2024-es évvel kapcsolatban. Aztán – ahogy lenni szokott – vissza akartam linkelni az előző évi (2023-as) évértékelőt. Egy „kicsit” meglepődtem. Szinte szóról szóra ugyanazokat a sorokat írtam. Ennyire nem történt volna semmi? Dehogynem, csak nem nagyon hozott változást… Nyilván a statisztikai adatok módosultak ezen a felületen is, de ezzel most nem fárasztom az olvasókat, legfeljebb 1-2 számot idézek meg.
Már annyi „önkéntes” köztársasági elnök jelentkezett be az év végi beszéd megtartására, hogy nekem már nem jutott szabad időpont. Így annyira nem is bánom, hogy nem készült még fel a videós felületem. Bár az írásos oldalak népszerűsége tovább csökken, ezt már legalább megszoktátok. Átlapozni meg ezt is pont olyan könnyű, mint a képeket, videókat.
De hogyan lehet az, hogy minden ennyire „örök”? Nem, ez így nem igaz, de sok a hasonlóság az biztos. Viszont én nem tehetem meg azt, amit a „nagy” médiumok, hogy egy copy/paste-val (vagy ha úgy tetszik Ctrl+”c”/Ctrl+”v”-vel) elintézem a dolgot. Esetleg leadom valamelyik menő korábbi műsort. Nem akarom csak úgy eldobni, ezt is meg kellett élni. Tulajdonképpen csak „egyetlen hiteles” személyiség volt, aki a régi „hagyományokat” szinte egy az egyben életben tudta tartani, pedig már sok-sok éve nincs is köztünk. Korképe (de akár írhattam volna kórképet is) még most is helytálló. Hofi-nak szinte mindegy volt, hogy az „egyik” szocializmusban éltünk, vagy legújabban egy másik diktatúrában. Csak az illetékesek mindkét rendszerben nagyjából érezték, hogy hol van az a „szelep”, amit a tűréshatáron meg kell nyitni, hogy ne legyen nagyobb baj.
A sok-sok váratlan napi eseményen kívül nem sok olyan történt, amit a sajtó a szokottnál is jobban fel tudott volna fújni. (Természetesen a rengeteg baleseten, természeti katasztrófán és a „megszokott” háborús eseményeken kívül alig volt olyan, amihez „hasonló” ne történt volna máskor is.) Ebben a nagy „nyugalomban” talán nem is volt annyira nehéz kitűnni egy „ifjú titánnak”. Magyar Péternek. Ez annyira jól sikerült, hogy szinte az egész évet fémjelezte a jelenléte. Régen volt már olyasvalaki, akire az „újkori” hatalom ekkora figyelmet fordított. (Mi sem gondoltuk volna, hogy Gyurcsánynál lesz… lejjebb vagy feljebb… ez nézőpont kérdése.) Erre a legjobb „igazolás” az, amiből „pártunk és kormányunk” még mindig él. A „fiatalság” és MP is jókor volt jó helyen. Bár a következő év egy nappal rövidebb lesz, ezen összevetés miatt mégis elég hosszúnak fog tűnni.
A bevezetőben emlegetett egy-két szám konkrétan kettő lesz, de ez is inkább csak „utalás” formájában. A legtöbbet olvasott bejegyzés ezen a felületet, egy kicsit több volt, mint egy felfújt gumi, akarom mondani lufi. Nyilván nem is itt ütött valójában nagyot, hanem a való életben. Remélem ennek hatása majd a következő években mutatkozik meg hazánk új lakosainak képében. De a leginkább abban reménykedünk, hogy nekik nem „kell” külföldre vándorolniuk hosszú távon. A másik egy „bizonyíték”, hogy mennyire vagyunk pozitívak. Ez egy 2020-as írás, amelyet az elmúlt 1-1,5 évben majdnem annyiszor olvastatok, mint az előző három évben összesen.
Azért a blogról is essék szó… Lehet, hogy nekem is mázlim volt? Akkor a szerencsemanóknak kell köszönetet mondanom. De inkább az Indexnek, pontosabban a blog.hu szerkesztőségnek azért, hogy sok ismert ember, illetve profi blogger között egy „lelkes amatőrnek” is lehetőséget biztosítanak a nagy nyilvánosság előtti megjelenéshez. Sőt arra is volt példa, hogy egy cikk két különböző címmel, de azonos időben legyen címlapon. Ha ez szándékos volt, akkor mindannyian egyszerre húzzuk ki magunkat. Ha pedig véletlen, akkor most sorsszerűen megjelenhet a szilveszteri baki parádéban.
Fura egy lény az ember. Mindig sürgetné az idő múlását. Legyen már tavasz, legyen már nyár, jöjjön a szabadság, a következő név- vagy születésnap! De valójában lassítani szeretnénk, hiszen az évek múlásával egyre gyorsabban csökken azon évek száma, ami még előttünk áll. Tulajdonképpen csak az év utolsó napjaiban szurkolunk „hitelesen”, hogy legyen már vége, és jöjjön egy újabb, egy jobb esztendő. BÚÉK!
Kép: Pixabay montázs
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
