Köszönet a független matematikusoknak, hogy az október 23.-i „népszámlálást” mindkét helyszínen elvégezték. Főleg, hogy mindenkit megelőzve közölték az adatokat. Így aki bármi mást „méreget” az vagy politikus, vagy szemfényvesztő a fáklyás világításon túl.
A beszédeket pedig már értékelték a hírportálok, majdnem annyiféleképpen, ahányan csak vannak. Sajnos erre nincsenek hiteles mérőszámok, ráadásul az eredmények is csak hosszútávon jelentkeznek. Remélem, azért minél többen ki tudjuk várni.
Annyit röviden kijelenthetünk, hogy Orbán Viktor nem tudott megújulni, csak a megszokott sablonokat puffogtatta. Jó-jó, híveinek pont erre volt szükségük, így az ő oldaluk tulajdonképpen „rendben volt”. Magyar Péter pedig nem ugrott arra a lehetőségre, hogy az „elsőnek” felszólaló „mondókájára” reagáljon. Az pont elég volt, hogy egy régóta várt ünnepi megemlékezést tartson. Igaz, ha csak egy kicsi „áthallás” is volt a mostani időkkel kapcsolatban, azt a tömeg azonnal lereagálta. Szép karácsonyunk lesz, különleges díszítéssel a fán.
Manapság az ember könnyebben elolvassa a Harry Potter hét kötetes regényét, vagy Az elme gyilkosai-t, ami csak három könyvet tölt meg. (Utóbbit egyébként erősen ajánlom mindenkinek.) Nem fogok álszenteskedni, én sem olvastam Tolsztojt. Bár lehet, hogy azzal ijesztettek el tőle már ideje korán, hogy amikor egy kicsit megfáztam, azt dörgölték az orrom alá, hogy hosszú könyvbe már ne kezdjek… Felesleges is lenne a „háborúskodásra” ennyi időt pazarolni. Elég volt meghallgatni Orbán Viktor „ünnepi” beszédét okt. 23.-án, strigulázás nélkül is éppen elégszer hallottunk a „műfajról”. Milyen „érdekes”, hogy éppen a keleti fronton harcoló „nagy medve” csapatainak nevét nem említette. Mintha az ukránok ellenség nélkül, esetleg önmagunk ellen küzdenének. Na, de itt a „béke szigetén” – Európában egyedülálló módon háborús vészhelyzetben – hogyan is látnánk reálisan a helyzetet a monitor mögül. Így aztán tényleg ki vagyunk téve annak a helyzetnek, mint amit gyerekkorunkban az ismert versikéből megtanultunk.
Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol.
Már akkor „megtanultunk” együtt élni a hülyeséggel, amit nem is kell nagyon átértékelni, hogy „hazugságnak” nevezzünk. A nóta folytatásáról ne is beszéljünk, miszerint:
hallgatja egy süket ember…
Nem egy, sok ezer! Mert ha nem is voltak többségben, azért a számuk még így is jelentős… Nem baj, ha nem hallják, hiszen isszák a szavait. De természetesen nem bántom őket, hiszen látszik a lemorzsolódás. Már sokaknak kinyílt a szeme, reméljük, a fülük is meggyógyul előbb-utóbb. Sőt ha minden érzékszervük rendeltetésszerűen fog működni, akkor remélhetőleg a gyűlöletpolitikától is egyre jobban elhatárolódnak. A párbeszéd megkezdésével meg akár még jóra is fordulhatnak a dolgok.
Egy (saját magával is) elfogult ember értékítéletét megváltoztatni persze nem igazán lehet. Az utóbbi időben hozott intézkedéseivel ugyanis tényleg csak a saját „szurkolótáborában” ért el sikereket. Ráadásul a külső körülmények is mind-mind ellene „dolgoznak”. Igaz, valahogy mégis sikerül „kimagyarázni”. Bár ezeknek még mindig olyan visszhangjuk van, amit tényleg képes „győzelemnek” értékelni. Kisvasút, (ja, meg a nagy is, csak arra külön ember van), EU-parlamenti „kivonulás”, „Nyugger”-ÁFA, nyugdíjas utalványok, folyamatos „Nemzeti Konzultációk”, repülőrajt, szuperkórház, békemenetek, stb.
Persze csak azok számára „elfogadhatóak” a kinyilatkoztatások, akiknek tök mindegy mit mond. Az a lényeg, hogy a „nagy Ő” mondta. Pont úgy, ahogy az egyik „felebarátja” említette, és legutóbb is megidéztem. (Viktor, Te egy nagyszerű ember vagy, mert én azt mondtam…) Itt még a hab a tortán, hogy a másik „fele”-barátja se annyira akar már jönni. Meg békülni se nagyon, de ezt eddig is sejtettük. Meg persze azt se, hogy a háború ennyire elhúzódik. Lassan itt az ideje megint egy „Tolsztoj”-nak, hogy megírja, hiszen a terjedelem már adott. Ez „oké”, de ha minden meghiúsul, akkor ki nyeli le a békát? Ha már a tortából nem jut. Bevallom, nekem már kicsit elegem van a csúszó-mászókból, még ha a béka inkább ugrál is. Mindenki egye csak meg amit főzött. Vagy legalább kóstolja meg. Úgy könnyű, hogy kotyvasztok valamit a boszorkánykonyhában, aztán elmegyek luxusétterembe vacsorázni. Jachttal vagy magán repülővel, az ezek után már tök „mindegy”.
Ha már – megint – a pénznél tartunk, néhány szóval a gyülekezésre való „ösztönzésről”. Milyen „furcsa”, hogy pont az egyik legdrágább áruházlánc utalványaival „kellett” kampányolni. Ha az ötezrest eladják 4.500-ért, még mindig olcsóbban lehet vásárolni az általam is sokat emlegetett „Tecsó-Ósön-Lidli” típusú „Bermuda-háromszögben”.
Most már egyre többen számolnak vissza. Vágják a centit. Reméljük, a háborús vészhelyzet ismételt meghosszabbítása ezen már nem fog nyújtani! Na, addig is béke, és menet!
Képek: Pixabay és Régikönyvek.hu
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
