Update!

Köszönet azoknak, akik kiálltak magu(n)kért!

Köszönet azoknak, akik vették a lapot!

Reméljük egyik oldal sem felejti el ezt a tanulságos esetet, és tovább dolgoz(hat)unk a közös sikerekért.

(Ha valaki nem olvasta volna a történetet… A telefonos hirdetés feladói megtoldották a nyereménylistát egy valódi készülékkel. Hurrá!!!)

Ugye senki nem várja, hogy indulatok (és érzelmek) nélkül el lehet menni egy ilyen „pályázat” mellett! „Szerencsére” a (negatív) jelzőkkel nem kell spórolni, sőt a minősítés hangnemével sem kell visszafogottnak lenni. Mondom ezt annak ellenére, hogy az itt megfogalmazott szitkok egy olyan felület gazdáihoz szólnak, akik nekem is (tár)helyet biztosítanak ahhoz, hogy a fejemben megfogalmazódott gondolatok – a kezeim és a billentyűzet közbeiktatásával – az olvasók elé áramolhassanak. Sőt vallom ezt akkor is, amikor egy – soha el nem feledett – tanárom intelmei törnek elő belőlem: „Aki át akar úszni a folyón, az ne szidja a krokodilusok öreganyját! ”

Nyereményjátékot hirdetett (kattints ide!) a blog.hu internetes portál, amelynek keretében ingyen hirdethetjük az egyik – egyébként valóban – sikeres és népszerű telefonmárkát. Én meg vagyok akkora állat, (szándékosan nem sértem meg konkrétan valamelyik fajt) hogy még ezt is reklámozom. Teszem ezt annak szándékával, hogy felhívjam legalább annak az olvasóközönségnek a figyelmét, akik olvasással (és kommentezéssel) minősítik a „munkásságunkat”. Mégpedig arra, hogy az ingyen-reklámmal fűszerezett gondolati szabadság ihlette sorokat, miféle szánalmas „jutalmakkal” akarják megköszönni.

Értem én, hogy nyakig ülünk a válogatott formában megnevezett ürülékben. Az állam, a gazdaság, a hivatalok, a vállalkozások is válságban vannak. De könyörgöm, ha már bennünket is csak emberi végterméknek néznek, akkor hogyan fogunk ebből kilábalni. Nem különülnénk el attól a közegtől, amibe beletapostak bennünket (az előbb felsoroltak)? Olvassátok csak el figyelmesen a „nyereménylistát” amivel azt szeretnék „meghálálni”, – bár még idézőjelben is Isten elleni vétek leírni” – hogy kitesszük az oldalunkra az éppen adott márka felhívását.

Ennyit érünk nekik. Tudom, nem belőlünk élnek, hiszen vannak hivatásos – sőt ezek között hozzáértő – betűszaporítók is. De vallom, – és tudom, nem vagyok ezzel egyedül – hogy ránk is szükségük van. Egyrészt olvasói vagyunk a „nagyoknak”, ezzel mi is megnézzük a reklámjaikat. Másrészt mi, a TÖBBSÉG, ugyanúgy kiegészítjük, formáljuk az ő olvasótáborukat. Segítségünkkel közelebb kerülünk hozzájuk és egymáshoz egyaránt. Személyesebbek lehetünk, sőt gyanítom adott esetben közelebb állunk a valósághoz, mint azt egyesek hinnék.

Tudom, nem lehet kilóra mérni. Sem a nyereményeket, sem az írásokat. Annak ellenére sem, hogy az utóbbiaknak gyakran súlya van. De abban is biztos vagyok, hogy a reklámozó nem véletlenül fordul egy ilyen felülethez, amelynek olvasótáborát már csak egy igen komoly mérleg serpenyőjébe lehetne összegyűjteni egyszerre. Igen egyszerre, hiszen az írásokat is mindenki egyszerre olvashatja, éppen ebben van az egyik legnagyobb előnye. Az meg tuti, hogy a felületet meg is kell fizetni.

Megjegyezni kívánok egy fontos dolgot. Egy hasonló felépítésű „nyereményjáték” kapcsán egy kommentben már megjegyeztem, hogy egy blogger – még ha amatőr is – megtiszteltetésnek venné, ha írásai alapján jutalmaznák, nem csak valamiféle kattintás-generátorként alkalmaznák. Igaz akkor nem tudtam ilyen szépen megfogalmazni. Oké, ez a mai is egy módszer, de azért nem kellene alekoszi magasságokba jutni: „mindig, minden körülmények között”.

Feltettem én is, kipróbáltam, működik, (mondhatnák a reklám elérte célját ...) majd letöröltem. Tehát, fizikailag rendben van. De aki úgy érzi, hogy ez erkölcsileg is megfelelő, az … jaj, jaj, jaj, még az kellene, hogy az erkölcsrendészettel is összeütközésbe kerüljek. Bár az is egy szép téma lenne. Talán majd legközelebb.

(Ha valaki nem olvasta volna a történetet… A telefonos hirdetés feladói megtoldották a nyereménylistát egy valódi készülékkel. Hurrá!!!)