Öri bari, öri hari. Valahogy így kezdődtek és végződtek a „nagy” barátságok óvodás és kisiskolás korunkban. Sokaknak vannak még kellemes emlékeik ebből a korszakból még úgy is, hogy az akkori szereplők már szó szerint szerteröppentek a nagyvilágban. (Vigyázat a dőlt betűk még akár szoros összefüggésbe is kerülhetnek a „döntsd a tőkét, ne siránkozz” idézettel.) Pedig az akkori kötődéseket igyekeztünk nagyon komolyan venni, és igen nagy hatást gyakoroltak ránk. Mi változott azóta?

Ha valakinek (igazi) barátai vannak, ez az egyik legnagyobb „kincs” manapság. A kiemelés valójában annak szól, hogy mintha valóban lennének anyagi oldalról való megvilágítási módszerei is. Na, nálam sem most jött el a felvilágosodás kora, de az utóbbi időben mintha ennek a megközelítésnek élnénk újra a virágkorát. A felvillanyozódást köthetnénk konkrétan lámpaügylethez is. De tudjuk, hogy a korszerű LED-fényforrások igen takarékosak ezért ezzel nem szívnám el az energiát a hatékony tovább olvasástól. Különben is: „Amíg a munka a becsület dolga” addig nincs is ezzel semmi baj. (Főleg, ha családban marad.)

Na, de nagyon elkanyarodtunk a baráti vonaltól. Hogyan is szerez barátokat manapság az ember. Sajnos a legritkábbak a véletlenszerű (visszautalva a gyerekkorra, a meseszerű) találkozások. Pedig a barátság az egyik legjobb dolog a világon. Hiszen a barátait az ember maga választhatja meg. (A családtagokkal ellentétben.) Nyilván a pénz nagyúr, de azért találtak ki az ilyen alapon szerveződött összeborulásokra külön kifejezést – érdekbarátság. A határok persze könnyen összemosódhatnak, de pont az ilyen „kapcsolatoknál” a falak újra fel is épülhetnek. Látható erre számos példa, már akinek van még gusztusa híradót nézni – bármelyik csatornán is. Na, jó, ne álszenteskedjünk, mi is szoktunk a barátommal hírfolyamokba keveredni, úgy 1,5 órán keresztül át-átlépve a különféle adókon. Háááát nem csoda, hogy megszomjazunk, úgy tisztességgel. Vagy csak a nyáltermelődésünket próbálnánk visszafelé vezetni? A nappali közepére mégsem köphetünk percenként, mint a futballisták. Inkább megnézzük őket is a TV-ben. Nem ám élőben, hogy még jómadarak módján repüljünk is utánuk. Vagy jobb lenne, ha az az UFO-k vinnék el őket? – persze kérdés, hogy kinek.

Időnként azért eljutunk a kocsmába is. Ott is lehet kapcsolatokat építeni. Főiskolás korunkban még az Arany fácánba jártunk, most már csak ökörnek csúfoljuk. Pont azért, mert a nóta is így mondja. Ott aztán értékeljük a sikereinket, amelyek leginkább a barátságra épülnek. Így nyilván joggal hihetjük, hogy megalapozottak. Ezek alapján a felszólításnak is nagyobb a hitelessége: Lökd ide a sört!

Nekem aztán ne mondja meg senki, hogy mit kéne tenni… főleg, amikor én fizetek. A manóba! – ez a mondat is áthallásos.