Gyökerek
Ha valaki bármilyen módon kinyilatkoztatásra vetemedik a Való Világ legújabb (de akár valamelyik régebbi) szériájával kapcsolatban, automatikusan rásütik, hogy: gyökér. Pedig a véleménynyilvánítás szabadsága őt is megilleti. Gonoszság lenne alapból leminősíteni valakit, aki egyáltalán felemlegeti ezt a „népnevelő” műsort? Az első mondat után talán még nem, de minden további szó már-már azt a hatást keltheti, hogy az illetőt érdekli a dolog. Olyan szempontból biztosan, hogy mi elől kell menekülni. Hiszen józan ésszel arra kell gondolni, hogy még a munkahelyeken is tartanak balesetvédelmi oktatást a veszélyes helyzetek elkerülése érdekében. Egy ilyen műsor pedig vastagon ebbe a kategóriába tartozik.
Na, de miképpen jutottunk el egyáltalán idáig, hogy egy egészséges, szinte hófehér tisztaságú ismert és elismert növényt egy lapon emlegessünk „embertársainkkal”?
Nem kell messzire menni, (sőt még csak menni sem) elég odapislantani a szoba sarkába, ahol a TV van! (Igen, neked is, aki nem nézel TV-t meg nincs is egyáltalán… Mint az egyszeri ismerős, akinek valóban nincs TV-je, de on-line nézi a laptopján az adásokat, még ezt a szutykot is.) Elég csak össze-vissza kapcsolgatni, elég gyorsan belefut az ember egy meztelenül fetrengő részeg pics@ba.
Itt van mindjárt a száraz november esete. (Na, pont most megy egy hüvelyszárazságról szóló reklám…) Ez ugye arról szól, hogy egész hónapban ne igyunk alkoholt egyáltalán. Mit ad Isten, már az első igazi novemberi hétkezdéssel a féktelen alkoholizmus áldozatai vagyunk – képben mindenképpen. Az alkoholmentes hónap című kezdeményezés természetesen jó dolog, de én úgy vagyok ezzel, hogy a mértékletességre való felhívást olvasom ki belőle. Mert ha nem ihatnék meg egy sört a haverommal csak úgy a békesség kedvéért, már csak azért is fenéken billenteném, hogy sajnálja tőlem. De, hogy az emberben meglévő gyökérséget még egy folyékony hozadékanyaggal is a felszínre kelljen hozni… hááát tényleg kedve lenne az embernek visszabújni a föld alá, mint valami jó kiállású petrezselyemnek.
Hej, drága jó édesanyám pedig milyen jó leveseket főz még mindig e nemes zöldség felhasználásával. Sőt még jól is esik kicsempészni egy-egy szeletet a nyersanyagból még a fazékba kerülés előtt. De ha már a mamát emlegettem, (igen a saját anyukámat és jó értelemben – nem úgy, mint a főhősőkét sajnálattal, hogy minek is hozták a világra „ezeket”…) fura így visszaemlékezni, hogy mit is jelentett neki annak idején a „Gyökerek”. Hiszen az volt neki a „TV”, a „sorozat” az esti szabadidő kellemes eltöltése. Nekünk meg maradtak „ezek”. Vagy inkább vegyük jelzésértékűnek, hogy nézzünk inkább focit? Végül is ott is láthatunk egyfajta válogatást… Csak néha azt érzem, hogy nem sok különbség van…
