Update!

Megérkezett az "elnézést kérünk", sőt megjelölték a forrást! Köszi: HIROS.HU

Plágium-ügybe keveredtem. Tévedés ne essék, nem én „loptam”, egy általam készített, és a saját blogomon megjelent képet vettek „kölcsön”. Sokan talán legyintenek erre, mint ahogy azok is, akiknél szóvá tettem a facebook bejegyzésükben. Végül is „igazuk van”, hiszen ezt így „szokás” nálunk – mármint az internetes világban. Tény, hogy a klasszikus újságírás tankönyveiben, a különféle műfaji (ill. megjelenési) formákban még nem tűnt fel a blog intézménye. A vezércikk, a széljegyzet, a tárca stb. mind ismert fogalmak. Ezek mellé nőtte ki magát az on-line véleményezhetőséggel teret nyert fórum. Lehet, hogy ennek kevésbé vésettek kőbe a szabályai. De aki hivatalból foglalkozik újságírással, illő lenne a saját háza tájának szokásait „átvenni”.

Az alapprobléma csak egy helyi hír, hiszen minden városnak meg vannak a közlekedési „sajátosságai”. Igaz, ezt is egy blogbejegyzésben tártam a nyilvánosság elé, hiszen ez az én felületem, így saját szerény eszközömet használtam azért, hogy a környezetemben sokakat érintő jelenséget közhírré tettem. A statisztikák igazoltak is, hiszen sokan olvasták, és ilyen-olyan eszközökkel jelezték, hogy mennyi igazság van abban, amit felvetettem.

A történet innen kezdve válhat minden olyan érintett részére érdekessé, akik valamiféle saját tartalmat készítenek, és ezt „világra is hozzák”. Az egyik helyi „hivatalos” sajtóorgánum ugyanis írt egy cikket, igaz kicsit más témában. De mit ad Isten, a helyszínt – ami egyébként közös pontja az „összeütközésnek”, – ugyanazzal a képpel mutatta be, mint az általam készített fotó. Ebből két dolog következik. Az egyik, hogy mindketten olvastuk a másik „áldásos” tevékenységét. A másik, hogy „átvették” a képemet. Sőt, még a logójukat is rábiggyesztették az eredeti forrás megjelölése helyett. (Vagy mondjuk így anélkül.) Itt egymás alatt láthatjátok a kettőt. Tény hogy az eredeti bejegyzésemben még nem tettem rá a blogom „védjegyét”. De ezt most megtanultam, innentől így lesz!

Mint említettem, a jelenség nagyon általánossá vált. Annak ellenére, hogy számtalan olyan internetes oldal van már, amelyek ingyen átvehető tartalmakat (képeket) gyűjtenek össze, egyfajta lustasági segítségnek, vagy jó értelemben véve könnyebbségi megoldásnak. Én ugyancsak használom ezeket, de mint „balga” még ekkor is feltüntetem a forrását. (Vissza lehet nézni a több száz bejegyzés végét – legalábbis azóta, hogy nekem is megtanították.) Talán a jelenséget úgy tudnám kidomborítani még inkább, hogy nem verem a „tam-tam”-ot, hanem egy pozitív példával rukkolok elő. (Tehát nem egy volt köztársasági elnök által „patronált” "támogatott" jelenséget írok le.)

A történet még 2013-ra nyúlik vissza, amikor egy – akkor még – ismeretlen embertől kaptam egy e-mailt. Ő egy nagyon nívós könyvhöz keresett anyagot a neten, és belebotlott egy blogbejegyzésembe. Engedélyt kért, hogy felhasználhassa az adott írásomat. Tájékoztattam, hogy természetesen hozzájárulok, de kértem, hogy tüntesse fel a forrást. Én nem tudtam, hogy Ő akkora ÚR, (így nagybetűvel) és éppen emiatt keresett. Az „együttműködésnek” az lett a vége, hogy még a könyvbemutatóra is meghívott, amit a kiadványhoz méltó rendezvénnyel együtt tartottak az adott szakma kiválóságaival, miniszterrel, államtitkárral együtt.

Jaj, már megint olyan dologra mutattam rá, ami természetes – kellene, hogy legyen. De megint bebizonyosodott, hogy nem vagyunk egyformák.

Az egyik kép a HIROS.HU-ról

A másik kép meg a saját blogomról, ott még logó nélkül, itt már logózva!!!