Már közvetlen ismerőseim előtt is megosztó személyiség lettem. Abban a tekintetben mindenképpen, hogy túl sokat foglakozom az anyagcsere-folyamatok lezárására kijelölt helyiség fontosságát, illetve annak használatát illetően. Pedig gondoljunk csak bele. Ennél többször már csak levegőt veszünk naponta.

Szerintem nincs ok az ijedtségre, hiszen a két folyamatot az „anya- és apatermészet” igen jó elhatárolta egymástól. A légcserét – jobbik esetben – olyan szerveinkkel végezzük, amelyek igen közel állnak egymáshoz. Míg a szilárd anyagok bevételi és kiadási oldalát a lehető legtávolabbi részen találjuk az anatómiai vizsgálatok során.

Amikor már én is úgy érzem, hogy kimerítettem a témát minden szempontból, jön egy olyan tényező, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Földön lassan 8 milliárd ember él. Nyilván a létszámmal nem csak a mennyiség nő, hanem a különbözőség is. (Na, nem mintha eddig nem lettünk volna sokfélék.) Ennek a sokszínűségnek a különféle „kategóriáit” sokáig igyekeztek titkolni. A „másság” azonban egyre inkább előtérbe kerül, és ennek egy ilyen hétköznapi témában – mint a mosdóhasználat – is meg kell nyilvánulni.

Már jó néhány éve történt, hogy egy bajorországi étteremben nekem is igénybe kellett vennem a ház szükségszerűen kialakított részét. A németből is hiányos a szókincsem, no de Bajorországban egyébként sem a Damen/Herren felirat a klasszikus. Ráadásul olyan cifra betűkkel írtak ki „valamit” hogy el sem tudtam olvasni. Mivel sürgős volt a dolog, kiválasztottam az egyik bejáratot. Mondanom sem kell, hogy rosszul döntöttem…

Anno gondolom, Ádám és Éva is külön bokorba jártak a dolgukat intézni. Azt még különösebb jelzésekkel nem kellett ellátni, hiszen csak kettőjüknek kellett róla tudni. (Ha meg véletlenül eltévesztették, akkor csak egymásnak tehettek szemrehányást.) Az emberiség szaporodásával azonban már táblákkal kellet felhívni a figyelmet a „hovatartozásra”. A fiú/lány „kérdés” csak-csak kezelhető volt egy darabig, de már itt is gyakran „csalatkozunk” a külsőségek tekintetében. De, hogy a belsőségek legyenek a döntőek, a harmadik nem „bevezetésével” új ajtó nyílt a folyosókon – szó szerint. A civilizáció elég lassan jutott el odáig, hogy elismerjük mozgássérült embertársaink mosdóhasználati nehézségeit. Ha egy picit is józanul gondolkodunk, talán ez az a szituáció, amikor könnyen rábólintunk, igenis, nekik meg kell teremteni a speciális lehetőségeket. Az természetes, hogy közöttük is vannak nők és férfiak, de ha jól belegondolunk akkor másfajta „érzelműek” is. No de ha figyelembe vesszük az „angol tudósok” eredményeit, akkor már vannak olyanok is, akiknek nem elég a másságuk elismerése, ennek tetézéseként még külön mellékhelyiségeket is igényelnek. Innen már csak egy lépés, hogy ők is lehetnek mozgássérültek. Így érettségi előtt egész szép feladat lenne a hosszú folyosón elhelyezendő nyílászárók számát meghatározni. Belegondoltak már? Az egyik oldalon piktogramos ajtók sora, a másikon: Elnök, vezérigazgató, titkárság, főosztályvezető(k), osztályvezető(k), „egyéb” irodisták, a tizedes meg a többiek. Így már érthető az irodaházak mérhetetlen mennyiségű gyarapodása…

A minap a cégünk egyik részlege új szárnyba költözött. A nálunk mindig jelentkező helyhiány miatt viszont a mellékhelyiségre igen sokféle ábra került. Ugyanis csak egyetlen „szoba” volt alkalmas a „levezetés” ezen formájára. Én rögtön fel is tettem a kérdést az első embernek, akivel találkoztam: „Ez így hogy?”

Kollégám rövid, de annál ütősebb megjegyzése tette fel az i-re a pontot, pontosabban, hogy stílszerű legyek a WC tartályra a gurigát: „Otthon sem csinálnánk másképp!”

És milyen igaza volt! – sőt még táblákkal sem kell megjelölni.

Kép: pixabay

üdv: Jumbóka a #Fejszelep ajánlásával.