A történelem során számtalan jelkép született már. Egyesek konkrétan egy népcsoportot vagy eszmét szimbolizáltak. Szinte beleborzongunk, ha egy sárga csillagot vagy egy horogkeresztet látunk. De vannak olyan tárgyak zenék, amelyek teljesen hétköznapiak, mégis korszakokat, jelenségeket juttatnak eszünkbe.

Óhatatlan, hogy az emberek mindenre hasonlatokat keresnek, így talán könnyebb magyarázatot találni még az elérhetetlen dolgokra is. Így aztán csokorba gyűlnek azok a fogalmak, amelyek meghatároznak valami számukra is fontosat. A pozitív szavakat nem véletlenül hozom fel mindig példának. Ezek legalább segítenek kilábalni a negatív hullámokból. A „szitokszavakat” nem is szeretném összerakni, egyesével mégis könnyebb őket legyőzni. Talán van abban valami sorsszerűség, ha a koronavírussal kapcsolatos blogger-kihívás napján kell orvoshoz menni. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

A korona mindig is meghatározója volt a történelem különféle periódusainak. Leginkább azért, mert szimbolizálta az uralkodást, a hatalmat. Koronája nem mindenkinek lehetett. Sőt ez nem egy „megszerezhető” kiváltság volt, erre születni kellett. Most ez a tárgy mégis „elérhetővé” vált szinte bárki számára. Olyannyira, hogy most meg már nem kell senkinek. Egyszerűen menekülnek előle. (… és még nem is beszéltünk a fogorvosról.)

A média, – különösen az elektronikus szekció – természetesen ebben is óriási szerepet játszik. Olyannyira, hogy már régen a ló túlsó oldalán járunk. Hol van már a tényszerűség, és ezzel együtt a hitelesség! Az csak a látszat, hogy az egyes felületek hogyan tálalják, és ezek alapján a „fogyasztók” hogyan ítélik meg a helyzetet. Egyrészt a sajátjukét, másrészt a másokét. A sajátját „nagyjából” mindenki ismeri, mégis a másikéban érzi magát sokkal inkább jártasnak. Talán nem véletlen, hogy a legszabadabb médiafelület „munkatársai” is. igyekeznek megtalálni magukat ebben a zűrzavarban.

Tisztában vagyok vele, hogy a játékossággal nem lehet mindent feledtetni, sőt nem is kell. No de egy kis könnyedséggel talán oldani lehet a feszültséget.

De a bloggerek élete,
nem csak játék, és mese
Hallottál már a gonoszról?
A csúf, és gonosz koronavírusról?
(Hupikék törpikék után szabadon…)

Az én mai „élményem” sem csupán nekem vagy rólam szólt. Csak úgy fogtam fel, hogy valami jelzés. Egy olyan napindító után, amikor kaptam egy kihívást. Milyen személyes kötődésem lehet a koronához? Napközben szinte nem is gondoltam rá. De ismét bebizonyosodott, hogy semmire sem szabad rágörcsölni. „Szembe” jön az magától. Ja nem, én mentem majdnem neki – az ajtónak!

Készültem erre a napra. Na, de csak annyira, hogy el ne felejtsem. Már egy hónapja meg volt az időpontom. „Műszakira” kellett mennem, ez is csak egyfajta évi kötelező, foglalkozás-egészségügyi vizsgálat. Lehetne ezen durcáskodni, hiszen olyan „muszáj”-dolog. De nincs értelme befordulni emiatt, főleg egy ilyen borongós őszi napon. Éppen ezért csak egy jót mosolyogtunk a velem együtt érkezőkkel.

De azért csak odaszúrok a feliratot elhelyezőknek: Egy jól felszerelt, nem kevés pénzért működtetett „maszek” rendelőben nincs egy lézernyomtató, hogy kulturáltan lehessen kitenni egy feliratot? Az viszont igaz, hogy sikerült háttérbe szorítani a koronát!

Kép: saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával: #irjotthon