Ismét új fogalommal ismerkedhettünk meg a vírushelyzet alatt: Terület alapú létszám-korlátozás az eladótérben. (Ez így nem egészen szakszerű, de a hétköznapi ember számára legalább érthető.)

A különféle üzletláncok eltérő módon végezhetik a vevők „létszámellenőrzését” a boltban. Végre olyat hasznosíthatunk a való életben, amit az iskolában rettentően rühelltünk: A matematikai példatárban a szöveges feladatokat.

A történet alapja ugyan valós helyzetre épült, de csak a képzelet szülte. Minden kapcsolódási pont a konkrét helyszínt illetve a szereplőket illetően csak a véletlen műve.

Talán a legegyszerűbb módszer, ha a bevásárlókosarak számát igazítják a maximálisan megengedhető vevőszámhoz. Bár ebben a helyzetben a toleranciaküszöbünk még inkább súrolja a határokat. De, mint a példa is bizonyítja, a mosoly sok mindenre kínál megoldást. Mennyivel másképp mutat, ha az „ajtónálló” morcos biztonságőr helyett egy vidám „csitri” áll a bejáratnál.

Ha további vidám boltos történeteket keresel, a kiemelt szavakra kattintva megtalálod őket.

Fiatal pár érkezik a bolthoz, kisiskolás gyerekkel:

• Elnézést, ha mindketten bejönnek, két kosarat kell vinniük? – mondja az eladó.
• Köszönjük a figyelmeztetést, de mi egy lélek vagyunk! – válaszolja az anyuka.
• Ez így nagyon is rendben van, de mégiscsak két testben. A matematika pedig nem győzi le a vírust.
• Igaza van, de ilyesfajta terület/fő-alapú statisztikának ritkán voltunk eddig alanyai.

Majd két kosarat vesznek és vidáman indulnak összeszedni, a hétvégi „betevőt”.

De a helyzetkomikum befejezésére mégiscsak a pár kislányának kérdése alakítja ki a vidám „arcberendezést”:

• Anya! – a „néni” miért vigyorog? (Eladólány váltást kér, a mosdóba szalad, pisilnie kell! – a nevetéstől.)

Kép: pixabay segítségével készült, sajátos montázs-technikáva

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával