Ismert nevek gyakran tűnnek fel az újságok címlapjain vagy egyéb médiafelületeken. Nincs ebben semmi meglepő. De kiről tudjuk kapásból, hogy kicsoda?

Az, hogy beugrik egy-egy név vagy arc néhány információ alapján, valahogy természetes. Na de hogy kik számítottak ismert embernek évtizedekkel ezelőtt, illetve kik forognak manapság közszájon, egyáltalán nem egyértelmű.

Néhányan talán azt gondolnák, hogy valamiféle promóciót szeretnék gyártani az Index egyik kultúra-rovatának. Szó sincs erről! Sőt, még csak konkrét sajtóorgánumot sem kellene megjeleníteni, de a példa kedvéért, most ez jött szembe. A kiemelt cikk végén egy érdekes lista látható. Valahogy természetes is, hogy az eddigi vendégeket felsorolják, már csak az illendőség kedvéért is. (Ja, és ez még lehet promóció is.) A listán természetesen ismert emberek vannak. Köztük élsportoló, művész, séf, „veretes celeb”, na és természetesen Hercegh Anita, a köztársasági elnök felesége. Na de nem is kell annyira tüzetesen nézni, hogy feltűnjön egy nem is annyi formai eltérés. Senkihez nem fűztek magyarázatot a szerzők, egyetlen kivételtől eltekintve.

Joggal merülhet fel a kérdés: vajon miért? Ha „pusztán” tiszteletből, akkor azzal semmi gond, sőt! Mégiscsak egy közjogi méltóság párja, akiről úgyis tudja mindenki, hogy kicsoda. A bennem bujkáló „kisördög” mégis azt mondatja inkább, hogy valóban gond lehet azzal, hogy a többi név mellett, valóban Ő lehet az egyik olyan kivétel, akit sokan nem tudnak hova tenni. Hogy megérdemli e az ismertséget, (férjével együtt) az most más kategória. De az, hogy a mai „modern” világunkban sokan nem tudnak meghatározó embereket hova tenni a médiában, az viszont valódi probléma.

Bizonyára még sokan emlékeznek arra a bulvárhírre, amely még a „valóságshaw”-k hőskorából származik. Majoros Péter sorban állt az egyik TV-társaság büféjében, amikor egy Kossuth díjas, elismert ember is jelen volt. De az eladó hölgy arra figyelmeztette a vendégeket, hogy engedjék előre a Majka „művész urat”, hogy ne kelljen neki olyan sokáig sorban állni.

Még a katonaságnál is felsorolták anno a feletteseket, hogy tudjuk kikkel állunk szemben… ha szükséges. A közélet meghatározó szereplőivel is így kellene lenni, hogy akár egy spontán felsorolásból is kitűnjön egy „fontos ember”. Vagy legalábbis el tudjuk magunkban helyezni, ha nem is fut le az agytekervényeinkben a teljes adatlapja.

Igaz ma más az értékrend. Egy végeláthatatlan sorozat főszereplőit előbb el tudjuk mondani, mint az Aranycsapat tagjait. Természetesen mindezekre ott vannak a különféle keresők, de akkor megint csak az értetlenkedő kérdés bukkan fel. Miért a kiemelés? Ha már a focit emlegettem, mert azt ugye mindig „kell”... A maiaknak is ismerni illik a nevét, ha már ennyire a középpontba a kerültek. (Nem mellesleg most tényleg kitettek magukért.) Na, de akit meg nem érdekel? Oké, lépjen túl rajta.

De ha már sport… Gyakran istenítjük a vízilabdásokat, – talán – sokkal inkább joggal, mint a focistákat. A közelmúltban a lányok és a fiúk is szép sikert értek el világ- illetve európai szinten. Nem is beszélve az öttusázókról. De róluk még csak mínuszos (ez most nem negatívat jelent) hír sem igen jelent meg. (De legalább az „arcoskönvvnek” valami hasznát vehettük.) Pedig őket is megilletné a dicséret. Esetleg olyan formában, ha az „Államférfiak” nem érnek rá, legalább Herczegh Anita köszönthetné őket a repülőtéren.

Képek: INDEX

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával