Az élet furcsaságai, mondhatni visszásságai azt sem kerülik el, aki ebből próbál tőkét kovácsolni. Mármint az iróniából. Csak egy dolog hiányzik, maga a tőke. (No meg a kovácsolás.)

Elvileg a nyaralás, vagy annak nevezett pihenés arról szólna, hogy minden olyan hétköznapi dolgot kikapcsolunk, ami meghatározza a mindennapjainkat. Pihenni küldhetném akár az iróniát is, de úgy látszik, ez automatikusan kódolt bennem.

Igaz, csak a nagyon későn fekvők, vagy mondhatni a nagyon korán kelők „értesülhettek” a szabadság felvezetéséül szolgáló bejegyzésben elkövetett „nyalánkságról”. Rögtön a címben sikerült megadni a felütést, hiszen a Polgárok és az ő pukkasztásuk – nyaraláskor (is) cím helyett a „nyaláskor” szót sikerült beilleszteni. Ami persze elsőre nem is lett volna olyan nagy bűn, hiszen a nyári hűsítés egyik alapeleme a fagyizás. De ki vonna le ilyen egyszerű következtetéseket olyasvalakiről, akiről tudja, hogy egy egzotikus szigetvilág közepébe csöppent? Ráadásul éppen olyankor, amikor a cégnél dúl a bolondok háza. Biztos jól benyalt valakinél – gondolhatnák. De a kívülállók nyilván nem kell, hogy feltétlenül ismerjék a hátteret. Pont ezért kívülállók.

Illik idebiggyeszteni egy konkrét fagyizáshoz kapcsolódó élményt, fiatalságom iskolavárosából – Győrből. Igaz, a város bármennyire is meghatározta a jövőmet, nem csak a szerelemről marad emlékezetes, még ha a népszerű nyári édességet így is hívták. Ezen a néven próbálták ugyanis „eladni” az egyik fagylaltozó különlegességét. Persze már nálam akkor is mellé lőttek, mert nem tudták, hogy csak a vaníliásat eszem meg. Azzal persze nem váltam túl népszerűvé, amikor a „győri szerelem” névre keresztelt tölcséres golyókat csak úgy értékeltem, hogy így próbálják értékesíteni a tegnapi maradék egyvelegét.  

A sors nem kímélte a velem tartókat sem. Hiába megy az ember puccos helyekre, ha nem nagyon beszél (vagy nagyon nem beszél) idegen nyelvet. Sőt, 1-2 idegen szót képes úgy meglovagolni, mintha ő lenne a király(lány). Te mire gondolnál, ha a reggeliző asztalnál egy kis fehér zacskón azt a feliratot látod, hogy „SOL”? Ugye, hogy a sóra. De a valóság-„shaw” éppen attól szép, hogy semmi köze az igazi élethez. Jól „megsózva” pl. a paradicsomot, rájössz, hogy olyan édes lett, hogy a valagad is összeragad. Az apró betűs részt elolvasva ugyanis rájössz, (némi valódi nyelvismerős segítségével) hogy ez éppen egy édesítőszer. Persze a miérten érdemes elgondolkodni. Ahhoz még nem laktunk elég ideig a szállodában, hogy az egész „kóceráj” nevére összpontosítsunk. SOL, a kibővített név így már annyira nem is érdekes…

Végezetül essék szó egy valódi gasztronómiai élményről is. Én azt mondtam, hogy igazi paella-t csak Barcelonában, a kikötőben lehet enni. (Magyarul rizses húst? – hááááát nem egészen.) Érdemes Teneriffe-n is megkeresni egy olyan – turistaövezettől távoli – kis kocsmát, ahol nem beszélnek angolul. (Ezzel legalább egy szintre kerültünk a helyiekkel.) Igen, ez is Spanyolország, csak egy kicsit távolra szakadtak, az anyaföldtől.

De mivel ez mások történelme, nincs ránk akkora hatással, mint a mi, hasonló területi viszonyaink. Egyébként is nyaralni mentünk, nem politizálni. Akarom mondani, polemizálni. Még mielőtt Freud ismét közbeszól.

Kép: Saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával