PJ – Sajtószabadság és esélyegyenlőség

Több olyan sajtótermék van, amely megemlékezik Pulitzer Józsefről, születésének évfordulóján. A tény mindenki számára nyilvánvaló.

Elveinek hangsúlyozása már nem biztos, hogy ennyire egyértelmű. Pontosabban a hangoztatás még csak-csak, de ezek mindennapi megjelenítése már felvet némi ellentmondást.

Amikor a blog fejrészében szereplő – akár „ars poetica”-ként is értelmezhető – sort kiválasztottam, nem is gondoltam arra, hogy honnan ered. De a csavar a végén úgyis feloldaná a jogdíjra vonatkozó elveket, ha még érvényes lenne rá. Ettől függetlenül a személyisége, munkássága sokaknak lehet útmutató. Különösen persze az újságírás tekintetében, mert a neve fémjelzi még mindig az ebben a műfajban leginkább elismert kitüntetést. A világ persze leginkább „Joseph Pulitzer”-ként ismeri, hiszen – mint annyi más magyar híresség – nem itthon alapozta meg a (jó)hírét. De talán – bizonyos időszakokban – legalább annyian emlegetik a nevét, mint Puskás Öcsiét.

pulitzer.JPG

Felsorolni is nehéz lenne, (a mennyisége miatt) hogy melyek azok az a dolgok, amelyeket alapelveknek tekintett, pedig nagyon egyszerű fogalmakról beszélünk. Hitelesség, megbízhatóság, pontosság és függetlenség. Amit a legnehezebb megfogni az a legutolsó. Nem véletlenül kapcsolják össze sokszor a „politikai” és az „anyagi” szavakkal.

Gyakran mondják ismert és elismert újságírók is „kissé” ironikusan…: nem értik, mit jelent a jobb- és baloldali, vagy más megközelítésben kormánypárti és ellenzéki újságírás. Ennél nagyobb értetlenséget már csak az ezzel összefüggésbe hozható anyagi javak megjelenése okozhat.

Van itt még egy nagyon fontos tényező, a sajtószabadság fogalma. Ugyebár jelentős részben arról van szó, hogy kis túlzással mindenki azt ír, mond, vagy jelenít meg, amit akar. Ez még rendben is lenne. Hiszen ezt a mindenkor aktuális legnagyobb politikai erő is hangsúlyozza. (Nem írom ide, hogy narancs vagy szegfű, esetleg kékség vagy „zöldség”, most úgyis az első a leginkább aktuális, hiszen 12 éve ők vannak hatalmon.) Az meg milyen már, hogy az „uralkodó erő” (most megint jöhetne egy szimbólum-felsorolás) korlátozza az övéinek, hogy mit mondhatnak és mit nem.

Ha már a jelmondatom csavarásával kezdtem, akkor itt is hagy facsarjak itt is dolgon. (Nem a narancson, az egy másik műfaj, még akkor is, ha nagyon finom a juice, már annak, aki szereti.) A sajtószabadsághoz ugyanis a leginkább kapcsolódó fogalom, az esélyegyenlőség. Akkor itt vissza is térhetünk a fenti felsoroláshoz, illetve annak ellentmondásaihoz. A nemrég lezajlott választások ugyanis ismét bebizonyították, hogy a „politikai és anyagi” értelemben vett megkülönböztetés bizony erősen sérti az egyik vagy másik oldal esélyegyenlőségi feltételeit. Az ugyanis egy dolog, hogy mindenki azt mond, amit akar. Na de hogyan juttat(hat)ja el azokhoz, akiknek szól? Hiszen az egyik oldalon (pl. választások idején) a lehetőségek egyenlők a feneketlen kúttal. A másik oldalon csak ennek mélységeit, a sötétségét, meg legfeljebb a szagát érzékelik. Még mondja valaki, hogy a pénznek ilyen nincsen!

Mindezektől függetlenül a Pulitzer díj még értékmérő kell, hogy legyen. Talán nem véletlen, hogy Amerikában az egyik legnagyobb kitüntetés. Bááááár nem is tudom, hogy az újságíróknak vagy a magánembereknek köszönhető, hogy az általánosságban megfogalmazott „amerikai álmok” is időnként megdőlni látszanak.

Kép: Innen

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával