Megállt, még akkor is, ha látszólag eggyel előrébb tekertük a mutatót. Ez is csak azt mutatja, hogy csak virtuálisan tudunk játszani vele. Az idő múlását nem tudjuk befolyásolni, még ha „egyesek” ezzel is mindenkinél többnek szeretnének lenni. Te jó ég, ilyenkor „lepődik” meg azon az ember, hogy mennyi „egyes” veszi körül. Bár az ilyeneket a környezetük leginkább csak nullaként kezeli. Persze a cím (a tőlem megszokott módon) másként is értelmezhető. Jelen írás, – szinte szó szerint – már megjelent egy azóta eltüntetett oldalon. Persze azóta is téma (évente kétszer) hogy mi értelme ennek a mutatótologatásnak. Jaaaaaa, Magyarországon mindent tologatunk. Ezt néha halogatásnak, elodázásnak is nevezzük, de ez is csak azt bizonyítja, hogy valójában senkit sem érdekel. Vagy nem tudunk senkit sem érdekeltté tenni ennek az ügynek az előremozdítása érdekében. Mármint, hogy megszüntessük ezt a tologatósdit. Jaj, mit is beszélek … természetesen az óraátállításra gondoltam. Hogy ez nem magyar jelenség? Persze, hiszen a (fél) világ alkalmazza. Mintha csak tőlünk tanulták volna.