A közlekedés (ma még) egy fizikai jelenlétet igénylő „szórakozás”. Itt valóban össze kell kacsintani.
Évente kb. 15-20.000 km-t autózom, és 150-200 km-t kerékpározom. Utóbbi meglehetősen kevésnek mondható. (Általában egyébként kerékpárúton.) Ahhoz viszont éppen elég, hogy mindkét szemszögből lássam a közlekedési „tápláléklánc” ezen két szereplőjének vívódásait.
Manapság az határozza meg egy település nagyvárosi jellegét, hogy az egyirányú utcában lehet e a „helytelen” oldalról behajtva, kerékpárral közlekedni. Nos, Kecskemét is egy ilyen hely. Távol álljon tőlem, hogy védelmébe vegyem a városvezetést, van nekik éppen elég vaj a fülük mögött. Inkább elgondolkodtam, vajon egy ekkora településen érdemes e, a kerékpárosokat szembe helyezni az autósokkal. A nagyobb hely alatt pl. nagyobb városokat értek. Mert ahol szűk utcák vannak, és a kerékpáros közlekedésre kijelölt sáv csak „elméleti”, ott megette a „fene” az egészet. Aki csak úgy ábrákat festeget az útra, biztos rá is ültetném!




















