Mozi: A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken

 

Már éppen egy hét telt el azóta, hogy láttam a filmet, de csak most sikerült odáig eljutni, hogy olvasmányos módon is megosszam az élményeket. Hiába, itt a nyár, meleg van. De újra itt a hétvége, akár moziba is lehet menni!
Újszülöttnek minden vicc új. Na, nem vagyok az a nagy közhely-felhasználó, de itt el kell, hogy férjen. Nem mintha valami ma született bárány lennék, (főleg nem az ártatlanságomra utalva) de most láttam először egész estés mozit 3D-ben. Azért nem ijedtem meg, amikor az előzetesnél a jeges maci a képembe tolta azt a büdös nagy orrát. Ráhangolódásra minden esetre jó volt, bár azért jó érzéssel töltött el, hogy ez a szemüvegviselet valószínűleg nem fog divatba jönni. Legalábbis az ezen irányzatok számára feltűnő helyeken.
Említettem már, hogy óvatosan tapogatózom, amikor a filmválasztásról van szó. Egyébként is, mert nem szeretem megégetni a kezem. Persze olyan helyeken, ahol kellemes melegség áraszt el, az mégis más. Na, írom ezt pont akkor, amikor a meleg felvonulás napján indultunk moziba. Tájékoztatom az aggódókat, hogy a szervezők ügyesen terelgették a fővárosi forgalmat, és még a lehetősége sem állt fenn, hogy összetalálkozzunk az emelkedett hőmérsékletűek csapatával. Félreértés ne essék, általánosságban nincs velük bajom, de én sem vonulok ki az utcára, jelezve, hogy nincs hőemelkedésem.
Na de visszatérve az előzetes tájékozódáshoz… Persze, hogy próbálok némi információt gyűjteni, nagyjából mire lehet számítani, és nem utolsó sorban arról, miről szól. (Már azon kívül, amit a cím is sejtet, hogy a Karib-tenger kalózai ismeretlen vizekre mennek.) Persze nagyon nem érdemes előzetesen beletemetkezni az ilyesfajta elemzésekbe, mert egyrészt befolyásol(hat)ják a filmélményt, másrészt az „utóirat” megállapításait is elferdíthetik.
Úgy látszik, a főszereplő Johnny Depp-nek (Jack Sparrow) kijut a nagy világlátásból. Hiszen az év elején bemutatott „Az utazó” után ismét világot láthat. Igaz, egészen más világot, ráadásul a közlekedési eszköz sem egy XXI. századi modell. Szerencsére nem a nagy nevet, hanem az igazi színészt láthattuk a filmvásznon, aki nem játszotta túl a szerepét. Teljesen természetesen sikerült neki egy közellenségnek kikiáltott személyiséget hétköznapi kedvenccé formálni. Az az érzése támadt az embernek, hogy a kalózkodás valami olyasfajta hősiesség, amit pozitív példaként is állíthatunk a feltörekvő ifjúság számára. Mai „modern” utódai át is estek a hajótest másik oldalára, hiszen a szomáliai „leszármazottak” mintha elfelejtették volna az ősi foglalkozás mibenlétét… Ami a film – és nem utolsó sorban a történet – iránti alázatot illeti, méltó partnert kapott maga mellé. Hiszen Penélope Cruz (Angelica) a maga nemében talán még nagyobb név is. De a nőiesség ezúttal nem a mellméretben és a villantásokban mutatkozott meg. Persze a ravaszság és a kitartó harciasság nehezen tudta háttérbe szorítani az érzelmeket. Csak hát ebben a mesében muszáj volt.
A szirének világa (na, meg egyáltalán a létezésük) sokak fantáziáját megihlette. Elég ha csak Odüsszeusz utazásaira gondolunk, de számomra egy sokkal kedvesebb és hétköznapibb feldolgozás ugrik be, ha a Neoton Família: Nyár van című dalára gondolok. (Azt viszont már kérve kérem, hogy a nagy elmélkedésben ne jussunk el a Sellőmesékig!) Persze nem lenne film a film, ha ezek a „nőszemélyek” ne kerülnének valamiféle – a mai napi történeteket is figyelemmel kísérve – újszerű szituációba. De ezt már hagyjuk meg azoknak az újszülötteknek, akik még a filmnézés előtt vannak.
Lehet itt sok mindenről beszélni. Kincsről, meg az élet vizéről, (jelesül a fiatalság forrásáról) a britt és a spanyol armada egymásra gyakorolt hatásáról, vagy a tenger(ész)i életről. A film másról sem szól, mint férfi és nő (na jó, nő és férfi) soha véget nem érő küzdelméről. Szándékosan nem harcot írtam, mert ha a filmben időnként ez így is jeleneik meg, a két szembenálló félnek leginkább az az érdeke, hogy vigyázzanak a másikra.
Nem vagyok egy nagy folytatásos filmrajongó. Viszont itt maradt egy elvarratlan szál, ráadásul nem is hajszál. „Csak” éppen annyira jelentős, amennyire az előbb próbáltam bemutatni a konfliktus forrását. Itt biztosan lesz következő rész. Legalább is remélem!