Már-már azt hittük, az idén nem lesz ősz. A nyárból egyenesen a télbe fordul az időjárás. De aki azt gondolta, hogy ebből kimaradhat a politika az nagyon téved. Sőt, lassan az időjárás jelentés államosításáról is lerágjuk az utolsó csontot. De az őszt nem lehet csak úgy kihagyni. Itt a levélhullás ideje.

Fúj, már megint politizálok! – látszólag. Pedig dehogy, csak időnként nekem is elönti a kaka az fejemet. Bizonyára többen olvastátok, hogy újabb levelet akar nekünk küldeni Orbán Viktor. Én szeretnék egy kicsit spórolni neki. Sőt, ezzel magamnak, és még sok másnak is visszatartanék némi pénzmagot a zsebében. Arról ugyanis – gondolom – nincs vita, hogy ezt is nekünk kell(ene) megfizetni.

Még mielőtt kipostáznák papírokat, szeretnék szólni, hogy nekem ne küldjenek. Úgyis csak az lenne a sorsa, mint az előző(ek)nek. Felbontatlanul dobom a lépcsőházban elhelyezett szórólapgyűjtőbe. Ahogy látom, a szomszédaimnak is ez a véleménye természetes reakciója. Sajnos a postaládára nem tudok spam-szűrőt tenni. A csomagokat már úgyis megkaptuk, sőt annak hírét is, hogy még mindig nem jött meg az utolsó. Arra azért jó lenne vigyázni, hogy a küldemények nehogy elkeveredjenek valamelyik téli futárszolgálat – angyalka/télapó/Jézuska, válasszanak ízlés/hitvallás szerint – logisztikai raktárában.

Mondják, hogy ez a dokumentum megfelel majd a környezetvédelmi előírásoknak. Számomra viszont az a papír a környezetbarát, amivel kitörölhetem a fenekemet. De ezzel még azt sem lehet, mert túl kemény. Amit akarnak, tegyék fel a netre, előbb-utóbb úgyis belefutunk. Azt is nekünk kell megfizetni, de legalább a papíron meg a postaköltségen spórolunk. Aki akarja, úgyis elolvassa, akkor is, ha azt találja mondani, hogy ő bizony nem… De a kattintás-generátorok majd „igazolják”. (A betűk a képernyőn keresztül is belém vágnak, igaz az nem a fenekembe, hanem az agyamba, vagy legalábbis a helyébe.

Nem értek a politikához, (és hogy szó szerint idézzem magamat: „Én azon többséghez tartozom…”) de a megfelelő tudást sem a következő levélből fogom megszerezni. Mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a gazdasági „eredményekről” szóló levélben nincs semmi politika. Nem szeretnék demagóg lenni azzal, hogy a „Nagy Törpét” Ti választottátok. Ugyanis abban is van valami, hogy az is szavaz, aki nem megy el választani, vagy más mellett teszi le a voksát. A demokráciához az is hozzátartozik, hogy a többség véleménye a végeredmény, így azt kell elfogadni, vagy legalábbis tudomásul venni. De azt azért ne fogadjuk már el hiteles tájékoztatásnak, hogy az igazolja a saját eredményeit, aki kitűzte a célokat.

Mondhatják kétkedők, hogy akkor Mari néni a tanyáról hogyan értesülhet a dicső kormányzás eredményeiről? Neki ugyanis nincs netje, nem tudja lájkolni „szeretett” vezérét. Minden bizonnyal e nélkül továbbra is meg lenne. De ha látja, hogy a boltban már megint kevesebb árut kapott a nyugdíjáért, valószínűleg nem is érdekli, hogy ezt miképpen magyarázzák meg erre képzett „szakemberek” és az általuk megbízott bértollnokok. Sőt, tiszteletre méltó férje, Pista bá’ is csak drágábban adhatja fel levelét hamarosan – hogy a témánál maradjunk. „Szerencsére” nekünk már nem kell aggódnunk, mire lesz elég a nyugdíjunk. Addigra ez a pénz nem hogy papír alapon nem fog létezni, hanem mint fogalom is megszűnik.