Ha valaki egy internetes pályázat közelébe kerül, sok minden jut az eszébe a fejébe. Sajnos elsőként az, hogy mennyire vegye komolyan! Szerencsére vannak még olyan felhívások, amelyekre érdemes odafigyelni. Kis csapatunkkal nekünk is sikerült „belefutni” egy ilyenbe. Persze a varázsszó sok mindent meghatározott: „Aranyanyu”.

Innentől kezdve már csak reménykedhettünk, hogy valóban egy nívós, hiteles és a címéhez méltóan bensőséges, igazi szívhez szóló történetcsokorba futunk bele. Azt hiszem, hogy korunk megszokott (sablonos) felhívásai között most valódi értékre bukkantunk. A Nők Lapja Cafe idén is meghirdette a Richter az Aranyanyu díj odaítéléséről szóló pályázatát. Orvosnőkre, pedagógusokra, egészségügyi szakdolgozókra lehetett szavazni. A hölgyek közötti kapocs, a világ egyik legerősebb köteléke, hogy mindannyian édesanyák.

A több száz beküldött anyag ellenére abban reménykedtünk, hogy a mi történetünk is nagyobb nyilvánosságot kap azzal, hogy a döntő szavazáson is részt vehetünk. Nos, ez utóbbi nem sikerült, de mindenképpen szeretnénk, ha „mesénk” főhőse minél több ember számára lenne ismert és elismert. Úgy is mint orvos, úgy is mint édesanya. Íme, a történet, amelyre elég furcsa azt a kifejezést használni, hogy pályamű:

Foltok

Még mindig gyengéim a lófarkas kislányok. Kortól függetlenül. Talán ez a hajviselet emeli ki legjobban az arcot, sugároz nyíltságot, őszinteséget. Amikor mesél, szinte felhívás, hogy nézzek a szemébe, máshova úgy se nagyon tudnék. A szemnek nála különös jelentősége van. Hiszen időnként anya is más szemmel néz rá. Talán fura kimondani: szakmai szemmel. Anya szemorvos. Ők ketten igazán tudják, mit jelent az a közhely, hogy „hazavinni a munkát”. Egyik este anya furcsa történettel lepte meg a „kisasszonyt”.

Amikor belépett a rendelőbe, egy hunyorgó fiatalemberre lett figyelmes. Ezen különösebben nem volt meglepődve, hiszen egy szemészeti rendelőben mondhatni ez a „normális”, főleg a világos szeműeknél. A vizsgálat megállapította, hogy a látásélességével nincs semmi baj, de a szemfenéken egy apró folt látható. Első látásra nem volt egyértelmű, hogy egy szemfenéki anyajegyet, vagy daganatos elváltozást vett észre. Így a további vizsgálatok szükségességét hangsúlyozva egy szemklinikára küldte a páciensét. De a fiú nem vette komolyan a doktornő utasítását, és mondhatni szemet hunyt a dolgok felett.

Tíz hónappal később egy komplex szűrés alkalmával ismét szembenéztek egymással. Mivel a folt ennyi idő alatt is jól kinőtte magát, anya úgy döntött, hogy szemrehányó lesz. Hiszen a rák egy alattomos jószág, „ollójával” képes elvágni az élet fonalát. De utána neki is a fiú anyjának szemébe kell nézni, ha netán idő előtt csukódnának le az igéző szemek. Szerencsére ekkor már a fiú is komolyan vette az intelmeket. Olyannyira, hogy két vizsgálatra is elment, és a második egyértelműen bebizonyította, hogy komoly beavatkozásra van szükség. Egy második folt is megjelent a fiú szemében, de ez már szándékosan. A kis „kütyü” a folyamatos sugárzásával elpusztította a daganatot, és helyette az ideghártyán csak egy kis hegesedés volt látható. Ekkor értette meg, hogy egy szemészeti daganat ugyanolyan áttétet képes előidézni, mint bármilyen más rosszindulatú elváltozás. Persze, egy üvegszem is képes lett volna ugyanolyan szépen csillogni, mint az igazi. De csak a kívülálló számára.

Mindkettőjük szemében könny csillant. Örömkönnyek, hiszen mindkét anya mindkét szemével belepillanthatott gyermekének igazi szemeibe. De a köszönet csak a lány szájából hangzott el – a meséért, az igaz történetért, és egy másik család öröméért.

Nem titok, és talán nem is véletlen, hogy egy korábbi mini sorozat ihletője is maga a doktornő volt. Még akkor is, ha ez a történet a hétköznapi ember szemével láttatja azt a gondolatvilágot, ami a mi fejünkben rejtőzik: Ahogy a címe is mutatja, valódi SZEMezgetés.