Könyv: Tamás Anita – Álmodni luxus?

Álmodni_luxus.jpg

Azt mondják a média „nagy tanítói”, hogy egy beszélgetésben nem szabad olyan kérdéseket feltenni, amire egyszavas válaszokat lehet adni, mert akkor az interjú halálra van ítélve. Persze ez nem egy beszélgetés, hanem egy regény. Akkor hogyan jövök én egy olyan példával elő, ami nem kapcsolódik ehhez? Először is elismerem, – és gyakran hangoztatom is – hogy minden példa rossz. Másodszor viszont az író „rosszalkodik” azzal, hogy egyszerűen kiszól a könyvből! „Te mit tettél volna kedves olvasó?” (sic!) Akkor ez most egy interaktív kiadás? – kérdezhetnénk, talán joggal. Annyiban mindenképpen, hogy ez a fajta tálalás sokkal inkább gondolkodásra késztet bennünket. Hajlamosak vagyunk ugyanis a műveket általában utólag értékelni. De a szerző most rávezet bennünket arra, hogy neki abban a pillanatban kellett döntenie, és ezt legyünk szívesek megérteni. Olyan ez, mint a bíró helyzete a fociban. Neki sincs ismétlés, nincs idő megvárni a meccs végét egy adott ítélet miatt. (Fúj, már megint egy rossz hasonlat!)

Ezen a fórumon már másodszor köszön be egy nyomdaipari termék. (De olyan filmszerű, hogy akár még mozi is lehet belőle.) Az első egy erotikával – szinte szó szerint – átitatott kötet. Sőt, talán az sem véletlen, mindkettő az E-book Kiadó gondozásában jelent meg. Megígérhetem, hogy a most górcső alá vett alkotásból sem hiányozhat az érzékiség, sőt még az sem mondható, hogy ez csak egyfajta mellékszál lenne.

Az első fejezet után le kellett feküdnöm aludni. Tényleg nagyon fáradt voltam. Lehet, hogy ez is egy égi jel volt, hogy nekem is álmodozni kell? Oké, én nagyon ritkán álmodom. Szerintem az éjszaka arra való, hogy aludjunk! De reggel, amikor felébredtem, beleütöttem a kezem a könyvbe, és onnantól nem tudtam letenni, csak a végén. A történet úgy kezdődött, mint egy tini kislány álmodozása, még talán az írás stílusa is hasonlított erre. De ezeket a gondolatokat gyorsan el kellett hessegetnem, mert az álom és a valóság elemei úgy épültek egymásra, mint valami építőkockák. Kódok és kérdések, megfejtések és következtetések. Utólag persze könnyű értékelni, de egy kicsit irigylem az alkotót. Olyan társa volt a mű megalkotásában, amit hajlamosak vagyunk csak „az ÉLET”-nek nevezni. De ezt át is kellett élni és papírra is „kellett” vetni. Mindkettő (jól) sikerült!

 

Anitától:
Regényem egy igaz történet alapján íródott, fiktív történettel színesített, ám valódi és átélt érzelmekkel megtöltött story.

Egy küzdelmekkel, rejtvényekkel és válaszokkal teli történet. Válasz olyan kérdésekre, mint például, hogy hogyan lehet bekerülni a médiába, mennyit lehet keresni, mi az, amit nem is sejtenek a hallgatók, vagy, hogy a szerelem és a karrier mennyire fér meg egymással. És ami a legfontosabb: ebben a rohanó, időtlen, utálatos világban vajon luxus-e még álmodni?

Tanulság? Nem tudok elfogultság nélkül nyilatkozni. De ez az én fórumom, azt írok, amit akarok. Sőt egy (ön)életrajzi regényről nem is lehet másképpen írni, mint ahogy egy én-központú blogban. Nekem is nagy álmom a rádiózás, akkor is, ha eddig csak epizódszerep jutott belőle – legalábbis egyelőre. Talán nem tettem meg érte MINDENT? Aki végigolvassa a könyvet, igenis rájön, hogy vannak az életnek olyan területei, amikor az egyszavas válaszok megoldást adhatnak még a nagy dolgokra is. Sőt, aki a valóságosnak tűnő történetekből kíváncsi arra is, hogy mely elemek érkeztek a képzelet világából, az olvassa még el az alábbi sorokat.

Ha már az írónak volt lehetősége „kiszólni” a könyvből, az olvasóknak meg lesz lehetőségük „beszólni” neki 2013. március 22-én. Gyertek el Ti is. Előre is KÖSZI! – azaz a Kő Cafe. Budapest X. ker. Előd u. 1. (Közel a Szt. László térhez, a Szt. László templomhoz)

Megígértem, hogy csak finoman teszek említést, egyfajta szösszenet formájában, a könyv postai útját illetően. Pedig lehet, ez is megérne egy „misét”. SZERENCSÉRE maga a könyv túlélte a kálváriát, és eljutott hozzám.