Hihetetlen, hogy milyen emlékek bukkannak elő a fejemből. Arra persze nem emlékszem, hogy tegnap mit ebédeltem. Ez már vég? Vagy pont az lényeg, hogy nem érzem a végzet közeledtét?

Remélem, sokan vannak, akik felismerik „hamvas lánykorom” leginkább meghatározó együttesének, a szombathelyi gyökerekkel bíró LORD–nak az egyik slágerét. A youtube videó neked is segít!

Bújócska az élet,
játsszunk, hogy mindig láthass!
Tudod azt, hol élek,
így könnyen rám találhatsz!

Szeretem az ellentmondásokat. Na, nem azért, hogy káoszt teremtsenek bennem vagy másokban. Éppen ellenkezőleg! Ha kettősségeket vázolunk fel, abból egyértelműen ki lehet jönni egyik vagy a másik irányba. Persze csak ha akarunk! A pozitív szemlélet nyilván megköveteli, és meg is mutatja az irányt.

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkahelyemet nem zárta be a vírus adta kényszer. Ez egy termelőüzemnél különösen fontos. Azt azért nem mondanám, hogy nincs ránk hatással, de a vállalat vezetésének határozott álláspontja, hogy amíg van alapanyagunk, bírjuk (munka)erővel, addig nyomjuk és toljuk. Nem parancsba adva, hanem a lehetőséget felkínálva mindenkinek. (Lehet erre prüszkölni – főleg a kívülállóknak – és mindenféle érveket és ellenérveket felsorakoztatni, de higgyétek el, nincs benne kényszer, működik.) De ez csak a dolog egyik, bár jelentős oldala.

A szabadidő kellemes eltöltésére – a klasszikus értelemben – nincs sok lehetőség. De a munkával hosszabb időre is kiszabadulhatunk otthonról, és estére „rendesen” el is fáradunk. Még inkább furán hangzik, de évtizedekkel ezelőtt – amikor építkeztünk – ugyancsak „kikapcsolódni” mentünk be a munkahelyünkre. „Mókás” így kijelenteni, hogy mentsvárként szolgált. De most megint itt tartunk. Sőt, ezzel a „beosztással” ugyanúgy várjuk a hétvégét, mint „normál” esetben. Még szidjuk is a főnököt, illetve válogatott cifraságokkal idézzük meg a kollégák hozzáállását és viselkedését. Magyarul, nem változott semmi. Pedig dehogynem! A munkahelyünk féltése most másodlagossá vált. Ez „csak” a hozadéka annak, amit a külső körülmények teremtenek. A bizonytalanság inkább most áttevődik arra a tanácstalanság adta helyzetre, amit a médiából sugárzott irdatlan mennyiségű információ okoz. Azt ugyanis józanésszel szinte feldolgozni sem lehet. Mindenhol meg akarják mondani a tutit, de egyre inkább azt látom, hogy ez egy újabb adalék, hogy az emberek egymásnak feszüljenek.

Egyetlen megoldás kínálkozik! Ezt hangsúlyozza a felső „hatalom” is, kérdés, hogy így gondolják e.: Minél kisebb körben, minél kevesebb emberrel találkozni. De ha jól belegondolunk, ezt már elértük, vagy inkább elérték nekünk. (A sok irányból érkező, egymás ellen hangoló téma, pontosabban ennek indulatokkal teli feldolgozása ezt adta.) Vigyázzunk erre a nagyon szűk családi/baráti körre. Érezzük magunkat jól, és gondolkozzunk pozitívan! Akár a gömb formájú üveg segítségével, amelyek egy nagy kereszt van az oldalán!

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával.

Kép és a videó: A youtube-ról