Ha egy cikk olyan címet kap, hogy a „nap fotója”, szinte bizonyított, hogy automatikus kattintás-generátorként szolgál. Nekem is ez volt az első gondolatom, hogy ezzel próbáljam bevonzani a tekinteteket. De aztán a nyugodt alvásra szavaztam. Pedig éppen ezt használják ki főleg a bulvár oldalak is. Felvállalva azt, hogy mérhetetlen mennyiségű szidalmaknak teszik ki magukat, – akár a cikk szerzőjét, akár a fotóst illetően is – ha netán csalódást okoznak.

Természetesen mindenkinek igaza van! Annak is, aki azt gondolta, hogy: de tényleg! No meg annak is, aki úgy gondolja, hogy a lőtéri kutyát sem érdekli. Nem vagyunk egyformák, éppen ezért ebben a helyzetben sincs „igazság”. De talán egy egyszerű példán is sikerült érzékeltetni, hogy hogy miképpen próbálnak befolyásolni bennünket a mindennapok „meghatározó” média szolgáltatói.

A fotók világa egyébként is egy kiváltságos helyzet. Ha ugyanis egy látványt meg kell magyarázni, az már az álmoskönyvek szerint sem jelent jót. Ott van minden az orrod előtt csak jól meg kell nézni. És itt jön a csavar a történetben. Kérdés ugyanis a szerkesztő mit akar láttatni veled? Azt, ami egyébként is majd kiüti a szemed, vagy éppen az ellenkezőjét?

Nem véletlenül tartják a szemünket az egyik legfontosabb érzékszervünknek. (Ide csak azok kattintsanak, akik nem ijednek meg egy kis promóciótól. Na meg azok is, akik ennek tükrében is szeretik az érdekes irományokat!) De ne feledjük, akik konkrétan a befolyásolhatóságunkra utaznak, nem véletlenül veszik célba a látószervünket. Na, nem valamiféle lőfegyverrel, hiszen pont az a cél, hogy éppen a „kilátónkon” keresztül minél tovább a hatásuk alá csaljanak bennünket.

A legegyszerűbb példa az lenne, hogy én is el akarnék valamit adni, vagy a saját ideológiámat szeretném valakire ráerőltetni. Mivel mindkét dolog igencsak távol áll tőlem, (még úgyis, hogy az eladás köthető valamennyire a munkámhoz) próbálok valami semleges témát keresni. Tegyük fel, hogy van valakinek egy „előző” élete, de már túllépett rajta, és egy másik „dimenzióba” lépett. De időnként felmerül, hogy mi újság a „régi” világban. Ma a neten kalandozva csak néhány lépés, hogy honnan is indult el az életbe, és van e valami változás abban a térben és időben.) Lehet ez egy ház, egy utcakép vagy bármi. Ha már felemlegettem, nézzünk egy ilyet!

Mondjuk kutyás vagy, és a mindennapjaidat is meghatározza egy ilyen jószág. Már meg is van a kapcsolat, ha az előéletedhez is köthető egy négylábú. Szétnézel a „google/maps”-on, és máris egyfajta időutazásba kezdhetsz. Óhatatlan, hogy felidézed a múltadat, az ahhoz köthető jó és rossz emlékkel együtt. Máris jöhet az ideológia. Miért jutott ez a fejedbe? Azért mert magad akartál egy kicsit nosztalgiázni, vagy másnak a sugallatára idézted fel a múltadat. Pontosan ezt használják ki azok az „erők” akik zavart szeretnének okozni a fejedben. Ha ezen tovább lépünk, akkor máris eljutottunk a „miért”-ig. Természetesen mindkét oldalra vonatkozik a kérdés. Már csak azt kell eldönteni, hogy melyik oldal az erősebb. A döntés viszont a „megszólított” személyé, de a „hozadék” már a befolyásoló vagy kiváltó oldalé. Hiszen nyilván azért indult el a „felbujtás” mert valamiféle érdek fűződik hozzá. Ha csak egyfajta jó hangulatkeltés – mint e mémeknél általában szokásos – akkor kisebb a „baj”. de ha valamiféle üzleti, netán ideológiai cél van a háttérben, akkor különösen óvatosnak kell lenni.

Na de hogyan lehet ezt felmérni? Itt gyökerezik a probléma! Az emberek általában jóhiszeműek. De hagy tegyek ide is egy csavart: csak voltak! Egyre többen válnak gyanakvóvá, hiszen ezt a tulajdonságot sajnos nagyon sokan szeretnék kihasználni. Sőt a döntési lehetőségek szűkítésével, az egyre inkább egymás ellen való uszítással, az egyszerű emberek butításával felülkerekednek azok, akiknek gazdasági, politikai hatalom van a kezükben. Mivel a különféle szabályzók egyre bonyolultabban kapcsolódnak egymáshoz, egyre kevesebben tudják ennek hatásait követni. (Nem hogy előre megjósolni.) A hatásvadászok leghatékonyabb fegyvere a képi látásmód felhasználása, megtoldva egy „kis” önbizalom erősítővel: Csak elhiszed, amit látsz!

Nézz, amerre szeretnél, láss, amit akarsz, kattints, amennyit csak tudsz! De ne felejtsd el, nem feltétlenül szükséges a látásmódodat feladni. A szemellenzőt magad is fel tudod venni, nem kell megvárni, amíg mások adják rád, tájolva a megbízó által beállított irányban!

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával.