Kínai kel(l)

Eddig sem panaszkodhattunk, hogy a kínaiak nincsenek velünk a mindennapjainkban. De valljuk be, van az a terület, ahol megszínesítik az életünket. (Akarom mondani az ételünket.) Persze ez is ízlések és pofonok kérdése – főleg a konyhában.

Miért éppen most lepődnénk meg, amikor a vakcinájukkal szó szerint a vérünkig hatolnának belénk? Na, de hogy a gyomrunkig is eljussanak ahhoz több csillag „szerencsés” együttállása is szükséges. Már pedig, ha azt szeretnénk, hogy ne nézzünk ferde szemmel a tányérunkba, egy dolgot mindenképpen érdemes figyelembe venni. Azt, hogy otthon nem kerül kutya vagy macska a tányérba, csak azok tudhatják biztosan, akik őstermelőtől veszik az alapanyagot, és saját maguk állítják össze a menüt a konyhájukban.

kinai_kel.jpg

A vásárlásos történetek eddig is nagyon népszerűek voltak ezen a felületen, (volt, amelyikből még könyv is született) éppen ideje volt, hogy megint történjen valami. Mi már rég túl vagyunk azon a sablonon, hogy mit szabad, főleg, hogy mit illik tenni a vasárnapi asztalra. Van éppen elég kedvencünk ahhoz, hogy azon polemizáljunk, mit szólnak hozzá a „szomszédok”. Őket nem hívjuk, egy „szoc-reál” lépcsőházban úgyis érzik, mi készül. Aki meg jön, annak mindig van két választása: vagy eszik, vagy nem. De mielőtt fizikailag belemerülnénk a menübe, le kell menni a boltba.

A szokásos pörköltes- sültes tálakat természetesen nagyon szeretjük. De az egészséges étrendet és a választékosságot nem csak ugatjuk, hanem amint látjuk, mekegni is tudjuk. Mi ugyanis eldöntöttük, hogy ma kelkáposzta főzelék lesz!

A különféle multi láncokat mindenki szidja, (időnként mi is) de csak be kell lépni bármelyikbe, az „álszent” emberek végeláthatatlan sorába ütközünk. Étterembe ugye nem mehetünk, mert ott „elvileg” (… és most az elveket, illetve az ezeket megszülő elméket nem sorolnám) nem tartható a biztonságos távolság. Bezzeg az élelmiszerláncok látogatottsága nem korlátozott, és a nép él is ezzel a lehetőséggel. A rövidlátók úgysem tudják mennyi a másfél méter. A hosszabb távon gondolkodók pedig minden távolságot legyőznek. A találékonysággal végképp elhárulnak az akadályok, mert ugye nem mindig kapunk azt, amit szeretnénk.

Amíg ezt így átgondoltuk, el is érkeztünk, a zöldséges térbe. Igen ám, de az egészséges életmódban gondolkodva, meg a hóvégi pénztárca-tartalomra való tekintettel, nem voltunk egyedül ezzel a káposztás történettel. Szomorúan állapítottuk meg, hogy az aktuális ládákból kilógva csak néhány fonnyadt példány jelezte, hogy itt valaha tényleg lehetett „kecske vagy nyúl kedvencet” vásárolni. Udvariasan engedtünk előre másokat is, hogy lássuk, miként reagálnak erre a szegényes kínálatra. Ez az emberi magatartás meg is hozta a gyümölcsét, nem is akármilyen zöldség formájában. Hátra lépve ugyanis megakadt a könyököm egy feliratban, melyen öles betűkkel hirdették: itt bizony kínai kel kapható! Nem kellett sokáig habozni, az úgyis a leves főzés egyik kulcs eleme – ha már a gasztronómiánál tartunk. Megszületett az elhatározás, nekünk kínai kell! Heves bólogatással ösztökéltünk másokat is erre a salamoni döntésre. Bár nekünk nem volt igazán érdekünk a havi statisztikában kimutatható forgalom növekedés. Voltak már éppen elegen e nélkül is.

Alkalmanként mi is eljárnánk már étterembe, bár ahogy elnézem az időnk még várat magára. (Legalábbis ebben a vonatkozásban.) Igaz, a tervekben nem az szerepel, hogy ott is kelkáposzta főzeléket fogunk enni. Most persze ehhez kívánok jó étvágyat! Az igazi végeredmény úgyis csak másnap reggel, egy piciny kis helyiségben fog megszületni. De megígérem, most arról nem fogok beszámolni.

Kép: saját kínai kel

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával