Amit Orbán Viktor mond, az nevezhető e közbeszédnek? Ez a felvetés túl messzire mutatna, és legalább akkora vitákat kavarhatna, mint annak idején egy „hivatali ember” magánjellegű fogalmazványa egy „céges papíron”. Így ezen túllépve lássuk a címben kiemelt szavakat.

Néhány hete, „jó” miniszterelnökünk szájából elhangzott az „asszonyság”-os „sztori.” Elsőre nem igazán értettem a hírértéket. El is kezdtem fogalmazni egy bejegyzést, amiben már majdnem a védelmére keltem a „főnöknek.” Aztán rájöttem, hogy nem kell őt védeni, erre ott van a TEK. A mondandóját meg a rendelkezésre álló médiafelületek úgyis kimagyarázzák. De, hogy én is megértsem, miről van szó, meghallgattam a szövegkörnyezetet is az „állami média” és „más” hírcsatornák „vágásában” is. Akik nem csak „hangharapásokat” közöltek, azok tudósításaiból hallható volt, hogy ebben nem volt semmi sértő.

Az asszonyságos eset egy kicsit lecsillapodott. Ez az írás most vagy feléleszti, vagy még inkább a süllyesztőbe való. Ekkora marhaságon felháborodni a közvéleménynek, azt hiszem, ez már tényleg a bulvár szélsőségeit közelíti. – írtam, akkor még csak az asztalfiók számára.

Arra mindenképpen „jó” volt, hogy a koronavírus körüli „tájékoztatás” ellentmondásait háttérbe szorítsa. Még akkor is, amikor a célszemélynek (Karikó Karalinnak) volt „némi” köze a hatóanyaghoz. Mivel az irodalomnak – remélem – vannak még tisztelői széles e hazában, én is rákerestem. Biztos voltam benne, hogy nem kell mély kutatás ahhoz, hogy tiszteletre méltó sorokat találjak. Krisztina névnap meg még messze van, ha akkor írom le a mostani agyszüleményemet, talán még kevesebben értik a mondandómat, mint általában. De, végre megint idebiggyeszthetem a kedvenc felvetésemet a verselemzésről! Mire gondolt a Költő? (Egy biztos, nem Orbán Viktorra.)

Csokonai Vitáz Mihány: Krisztina napra (részlet)
Mert még magam sem akarnék oly hamar idvezűlni.
Már isz' akkor lesz, amikor, most elég az hozzája,
Éljen soká az asszonyság s egész famíliája!
Éljen a Treszka kisasszony s jövő ilyenkorára
Egészségben ne láthassam, hadd szorúljék bábára.
Éljen Antal, éljen Lajos, éljenek kis húgaik,
Ezeknek is sok időkre terjedjenek napjaik.
Éljen ez új ház és belé kár avagy bú ne jőjjön,
Éljen ez az újdon-új ház, éljen és nagyot nőjjön!
Éljenek mind az urak is, asszonyságok éljenek,
Éljenek a kisasszonykák, no éljenek mindenek.

Már most kijelentem, hogy a (részemről) kisebb jelentőségűnek titulált szónak nagyobb helyet hagytam, mint kellett volna. De talán így még inkább szembetűnő a különbség. Felmentve ugyanis „drága” (szó szerint ez nem igaz, mert szegény) kormányfőnket az „asszonyság” szó rossz értelemben való használatának vádja alól, úgy döntött, mond valami emlékezetesebb szóösszetételt.

A gyermeket „Közjószágnak” nevezve viszont a legerősebb biztosíték kiverése is garantált! – nincs ezen mit szépíteni. (Próbáltam kiterjeszteni a szövegkörnyezetet, de a hatás csak rosszabb lett.) Még akkor sem tudom másképp értelmezni, ha egyes „elemzők” most azt kutatják, hogyan lehetne ezen a mondaton enyhíteni. Persze az én irodalmi keresgélésemet alapul véve ne kutakodjanak, mert az már néhányszor bebizonyosodott, hogy nem vagyok jó példának. Igaz, még rossznak sem.

Köszönjük Elnök Úr! – jól kezdődött ez az év is. Mondhatom ezt több tollforgató és billentyűzet koptató nevében, legyen az „hivatásos” vagy amatőr. Ön is számíthat ránk, mi is számíthatunk Önre! – lesz miről írni.

Kép: Wikipedia

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával