Sok olyan üzem van szerte a világon, amelyet finoman szólva megviselt a járvány. Egy szektort azonban biztosan erősített: a mém-gyártást.

Az is igaz, hogy az egyik legveszélyesebb terület a médiában! Különösebben nincs is kategorizálva, így szabályozva sem. Általában a szöveges „megoldások”-at is képként látjuk, így gyakorlatilag együtt jelennek meg a valódi fotografikus ábrázolásokkal. De meddig lehet ezekkel elmenni? Kétségtelen, hogy az iróniában utazók előszeretettel „támogatják” a műfajt.

Az „érintetteket” viszont egyre inkább irritálja a „népszerűség”. Hol van az a határ, ahol már nem vicces, sőt jogi kategória? Hogy az ügyek mikor kerülnek „igazi” jogi elbírálás elé, az persze más kérdés. A hétköznapi embereket viszont ez a jelenség is gyakran kergeti konfliktushelyzetbe. Különösen ha politikai, vagy más megosztó, közéleti tartalomról van szó. (Sőt, mémből még blogbejegyzés is születhet.)

Azt nem kell különösebben ragozni, hogy bármilyen témát vetünk fel, annak azonnali reakciójában rögtön a koronavírus jelenik meg. Még akkor is, ha az első gondolat teljesen távol áll ettől. Minden nyelvben van olyan, hogy egy adott szónak többféle jelentése van. De az még inkább igaz, ha egy kifejezést más szövegkörnyezetbe helyezünk, akkor az azonos funkciója miatt is más-más értelmezést válthat ki. Ilyen pl. a „chip”. (Na és hol vagyunk még a csip-csip csókától.)

Természetesen nem csak tárgyak és jelenségek kerülnek a mémek középpontjába, hanem személyek is. Itt már nagyobb jelentősége van az (érzelmek és elkötelezettségek mellett) az emberi méltóságnak és a személyiségi jogoknak is. De úgy gondolom, hogy akik közszereplést vállalnak, azoknak mintegy „mellékesként” ezt is tudniuk kell kezelni.

Ezt is lehet még fokozni. Igaz a példa kedvéért egy kicsit vissza kell ülni az időgépbe, egy néhány éves utazáshoz. Igen nagy felháborodást keltett, amikor „drága jó” miniszterelnökünket formázták meg „hungarocell”-ből, majd finoman fogalmazva megrongálták. Nyilván a legmagasabb szintre lehet emelni a vitát, hogy ez a fajta „ábrázolás” minek minősül. Egy valaminek biztos nem: szobornak. Annak ugyanis „alkotója” van, katalogizálják, (vagy legalábbis valamilyen módon rendszerbe foglalják) felavatják stb. A politika egyébként is veszélyes dolog, hiszen értelmezése sajnos elsősorban hitbéli- és párthovatartozáson (vagy legalábbis szimpátián) alapul. De az, hogy Orbán Viktor ilyetén módon való „kirakatba helyezése” belefér e a „mém” kategóriába, valóban megosztó lehet.

Végezetül álljon itt a mai „modern” valóság. Hiszen Kósa Lajos testesíti meg azt jelenséget, hogy minden nyilatkozata és tette már önmagában is mém. Egy jól működő és szimpatikus város vezetéséből távozva ugyanis leginkább csak a (be-, ki-, meg-, el- át-, rá-, ide-, oda-, szét-, össze-, vissza-) szólásaival hívta fel magára a figyelmet. De még ezt is tudta „űberelni”. Ennek legfőbb (leglátványosabb és legdrágább) „bizonyítéka” a csengeri örökösnővel való esete. Mivel a „hétköznapi ember” szintjén erről sem fog kiderülni a teljes igazság, csak annyit láthatunk, hogy valamiféle „szélhámosság” történt. A felbujtó részéről biztosan. De, hogy a másik oldalról is kellett valamiféle „hajlandóság”, hogy bekapja a horgot, az aligha kérdőjelezhető meg. Nem is értem, hogyan gondolhatja valaki magáról, hogy csak úgy a szájába repül a sült galamb. (Tudom-tudom, gyermekkorunk óta erről szólnak a mesék.) De miért is vélheti úgy bárki, hogy azért született a világra, hogy a semmiből mesés vagyonokat, értéktárgyakat kapjon? Ráadásul még egy francia bankban is valamilyen módon részesedése kerekedjék. Ez mindennek a teteje! Na ezért kell vigyáznia a mesékkel! Nem tudjuk hol áll meg a tanulságok igazságtartama.

Na, akkor a sok mémmel ellentétben tájékoztatom a szűk olvasótábort, hogy nekem még ma is jut vacsora. Ezt a kiváló lehetőséget most igyekszem kihasználni! A leírtakat meg tessék felhasználni esti mese gyanánt! Emellé kapjon még jó éjt puszit is, aki megérdemeli. Aztán, hogy mer e még valaki álmodni ezek után, azt rá bízom. Éjjel ugyanis nem csak mémek, hanem rémek is előkerülhetnek. Igaz, ma már tudjuk, hogy ezekkel is együtt kell élni. De addig jó, amíg tudjuk őket a helyükön kezelni.

Kép: - Egy „összeállítás” a bolthálózat és az Index képeiből
         - A blog saját alkotása az „arcoskönyv” segítségével

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával