Augusztus 20. Ezúttal ez a nevezetes nap, ami ismét megosztotta a közvéleményt. Az átlagosnál talán egy kicsit jobban.

Egy évben (országos szinten) kétszer hangos tűzijátékoktól a közélet. Szilveszterkor és augusztus huszadikán. Szó szerint is, hiszen a hanghatások sokféle izgalmat illetve indulatot keltenek. Ami az elméletet, valamint a hírgyártást és az olvasást illeti, ezek meg is töltik a sajtót. Ezen kívül már szinte minden napra jut, 1-2 privát parti, ahol durrogtatnak, igaz a közéleti jelentőségét illetően kissé hátrébb szorulnak. De a polgárpukkasztásuk még akár kiemelkedő is lehet.

Maradjunk most a nemzeti ünnepnél, hátha egy-két celeb, vagy néhány „hülyékből” ily módon is hasznot húzó TV-műsor közönsége is utána néz, hogy mit is ünneplünk a szent napon. Szinte „természetes”, hogy a legnagyobb ellentétet a rendezvény költségvetésre gyakorolt hatása váltja ki. Különösen a jelenlegi helyzetben, sőt figyelembe véve a választások közelségét, még azt is mondhatnánk, hogy joggal. De azért azzal is számolni kell, hogy az emberek legnagyobb része nem lát messzebb a saját fizetési kereténél, magyarul a pénztárcájánál. (Ez önmagában nem lenne baj, de azért a közösségi oldalak kommentszekcióját látva, ezt azért kevesen ismerik el.) Persze, hogy engem se fognak a közeljövőben pénzügyminiszterré választani, (kis hazánk szerencséjére) de azzal tisztában vagyok, hogy az ország költségvetésének vajmi kevés köze van a bérpapíromhoz. Most azért elmondható, hogy nem igazán van olyan általánosan elfogadott közszereplő, akinek szavára mindenki hallgatna. (Önjelöltként igen, sőt a bálványimádatból kiindulóknak, meg csak ilyen van.) Ezért hagy idézzek egy olyasvalakit, akit már nem lehet felelősségre vonni. Néró (római császár) mondotta vala’: „Kenyeret és cirkuszt a népnek”. Nyilván ezt sem lehet tízmillió embernek általánosan lenyomni a torkán. De a lényeg remélem, kiérződik belőle. Kell az embereknek valami általános feszültségoldó, ahol kiléphetnek egy kicsit a komfortzónájukból.

Még az is kijelenthető, hogy nem a hanghatás a lényeg. Kecskeméten pl. lézer show előkészületei tartották lázban a várost. A hanghatás egyébként önmagában is ellentéteket szít. Még a pihenni vágyóknál csak hagyján, hiszen őket is „űberelik” az állattulajdonosok aggodalmai. (Némileg joggal.) De azért kíváncsi lennék, hogy az (országos szinten) megrendezett eseményeken résztvevő, milliót is meghaladó látogató között mennyi állatvédő volt.

A helyzet megítélése egyébként valóban nem egyértelmű. Tudom, a most felemlegetni kívánt műsor is megosztó, de bármi más is… Sváby András naplójában megszavaztatták, a tűzijáték „szükségességét”. Nem csak az eredmény, hanem az arány is meglepő volt, hiszen 91:9 volt, a „NEM”-ek javára. Pontosabban ez így nem annyira meglepő, „csak” igazolja a fentebb leírtakat. Megnyilvánultak a „fotelproletárok”. Ami olyan szempontból nem baj, hogy tükrözi a „magyar valóságot”.

Nem is merek érvekkel előrukkolni, hisz vannak erre „szakavatott megmondó emberek”. (Kultúra, országimázs, szabadidő kellemes eltöltése…) Csak úgy mellékesen higgyék el, nekem, mint – egyébként hozzá nem értőnek – hogy a költségvetésből nem ez az az összeg, ami hiányzik.

Képek: Saját (nem mellesleg a szegedi rakpartról készültek)