Bulvárosan hangzik, de nincs okunk megkérdőjelezni, „felelős” döntéshozók intézkedéseit. Mi „csak” a folyamatot látjuk.

Az ember folyamatosan szélsőségeket képzel maga köré. Igen, vagy nem. Fehér vagy fekete. Szerencsére a világ korántsem így működik. Az más kérdés, hogy a végeredmény mindig kétesélyes, Valami vagy megtörténik, vagy nem.

A rendőr-kérdés ebben a megközelítésben mégis csak érdekes. Hiszen két esetben emlegetjük őket. Vagy megoldanak valamit, és akkor minden „happy", vagy valaki számára kedvezőtlenül zárul egy folyamat, és akkor aztán, jaj a „szerv”-nek, de a megítélésüknek biztosan. Olyan szempontból biztos nincsenek egyszerű helyzetben, hogy a munkájukat is ebben a kettős megítélésben kell végezniük. Persze az a legjobb, ha láthatatlanok, de amikor kell, rögtön ott kell, hogy teremjenek.

A mai – anyagias gondolkodású – embereknek persze nehézkes, hogy mennyi pénzt érdemelnek ezért a hatóság emberei. Éppen ezért, még szerencse, hogy nem ránk van bízva a fizetésük. (Még akkor is, ha az anyagi megbecsülésük a mi adóforintjaikból származik.) Így, ha kicsit lassan is, de eljutottunk oda, hogy a költségvetésből kell, hogy fizessék a munkájukat. Akkor is, ha ezt „látványos”–an végzik, és akkor is, ha éppen „csendes” háttértevékenységet folytatnak. Na, de mennyit kapjanak?

A mindenkori hatalom gyakorlóinak az lenne a feladatuk, hogy a rendőröknek a lehetőségekhez képest a legtöbbet adják! Azért, hogy a törvényeket betartassák. A rendőrök pedig minden esetben megtegyék a tőlük telhetőt. Kritikus esetben is a törvényeket betartva védjék meg a jogállamot, óvják meg a tulajdont, és mindig a „jó” oldalon álljanak! Ehhez kell megfelelő ellenszolgáltatást adni a „megbízónak”, az államnak. Ezt persze nem biztos, hogy mindig forintálisan is ki lehet fejezni. Erre találtak ki egy olyan fogalmat, hogy „életpálya-modell”. Marha jól hangzik, talán az utolsó olyan szókapcsolat, amivel a fiatalokat még meg lehetett (volna) győzni, hogy menjenek rendőrnek.

De ez is kidurrant, mint valami lufi! Nyilván ez egy hosszabb folyamat, (lett volna) de már senki se tudta kivárni. Ezért szólt ekkorát a pukkanás. (Mármint, hogy egyre kevesebben jelentkeznek rendőrnek.) Régebben voltak a rendőrségi szakiskolák, szakközépiskolák 3-4 éves képzéssel. Valamilyen formában még most is működnek. Csak a hosszú folyamat alatt a hallgatóknak van idejük meglátni, hogy a való életben egy kicsit „változékony” az állomány megítélése, (és megbecsülése) ami nem túl meggyőző számukra. Később a valamiféle alapképzettséggel rendelkezőknek (pl. érettségi) már kétéves képzéseket is indítottak. De a tartós létszámcsökkenés miatt a „tanulóidőt” is rövidíteni kellett. Bár a végeredmény, a képzettség és a jogosultság nem azonos, de elindult a 10 hónapos járőrképzés.

A „sajátos migránshelyzet” új lehetőséget adott, megkezdődött a határvadász képzés. Az itt szolgálatot teljesítőket akár át is lehet vezényelni pl. egy rendőrpáros egyik tagja mellé. A projekt indításához már érettségi sem kellett, csak 8 általános. Figyeltétek az idő csökkenését? Igen, már egy hét sem kell, elég 160 óra. Jó tudom, nem egyfolytában kell ennyi időt az iskolapadban tölteni, de ha így haladunk, még az is eljöhet… De előtte még van egy „Jolly Joker”, a halőr! Kétségtelen, hogy van köztük tökös, belevaló fickó. Némi átképzés után bizonyára segíteni is tudnak egy hivatásos rendőrnek. De az az érzésem, hogy nagyon a „folyamat” végén járunk. Hiszen ettől még nem lett több „igazi” rendőr. Hiszen a valódi szakmai feladatokat mégis csak nekik kellene elvégezni.

Most feltehetném a klasszikus kérdést is! Hová lett a pénz? Az a lóvé, amivel a rendőröket meg kellene fizetni. Amivel a legmagasabb szintről beígért életpálya-modellt finanszírozni kellene. Természetesen a Magyarországon folyamatosan „növekvő” életszínvonal mellett. Az még hagyján, hogy ki véd meg bennünket földi halandókat? De ki védi meg „nagyjaink”, a politikusaink popsiját? Tudom, utóbbi még biztosított. Lehet, hogy ezért nem látják az „illetékesek” hogy mi folyik az utcákon. Pedig a „látványos esetek” száma egyre növekszik! Autós üldözések, – akarom mondani – követések. Bandázások, rablások, amelyek a biztonságérzetünket leginkább rombolják.

A címben elrejtett hír elég gyorsan ellaposodott. A „sajtószenzációknak” általában ez a sorsuk. De ez egy „kicsit” fontosabb, mint egy bulvárhír. Mégiscsak a jövőnkről lenne szó. Igen a rendőrökéről is, meg a miénkről is! 

Kép: Saját – sőt, halőr által ellenőrizve