Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

A fiú kiitta a maradék teáját, de a biztonság kedvéért közelebb hozta a kannát. Egy-egy párnát tettek az ágy háttámlájához. Brigi felhúzta a lábait, szinte összegömbölyödött, megigazította a gumit a lófarokban, megfogta Ádám kezét, és mesélni kezdett:

-              Tavaly év elején ismerkedtem meg Gáborral. Ő már harmadikos volt, én másodéves, mindketten bekerültünk a gólyabált szervező csapatba. Én már elsőben is írogattam az egyetemi lapnak, főleg az elsősöket foglalkoztató kérdésekről, a beilleszkedési nehézségekről. A szervezőknek tetszett, hogy nem az általános picsa-risza-nyafogás hármas stílusában fogalmaztam meg a gondolataimat, hanem volt benne valami életszerűség, amit még a sokat tapasztalt oktatók is szívesen olvastak. Sőt mivel megjelent az elektronikus fórumokon is, gyakran kommentelték az írásaimat. Persze a névtelenség homályába veszve sokan sokféleképpen reagáltak, de bármennyire is nagy az egyetem, akkor is egy zárt közösség. Gyakran ki is derült, hogy melyik nick mögött ki rejtőzik, de ez inkább még színesebbé tette a dolgot, ahelyett, hogy kényelmetlen lett volna. Én nem lepleztem le soha senkit, de ez egyébként sem volt jellemző. Gábor is bekapcsolódott ebbe a folyamatba. Ő egyébként nagyon jó szervező volt, de ezt Te is tudod, hiszen nagyon sok rendezvénynek volt a házigazdája. A gólyabál szervezésekor gyorsan egymásra hangolódtunk. Csak néhány emberből állt a csoport, így bármiről is volt szó, mindig mindenki ott volt. Sokat éjszakáztunk, rengeteget nevettünk, de ez mind-mind szükséges volt ahhoz, hogy haladjon is a munka. Ne lepődj meg, én is megittam egy-egy pohár bort, ha éppen olyan volt a hangulatom. Most sem tiltakozom, az alkohol ellen, de nem lételemem, és néha hetekig előfordul, hogy egy kortyot sem iszom. Az egyik este a csapat egy része átvonult a másik kollégiumba, hogy egyeztessen az ottani szervezőkkel. Mivel nem egy bonyolult dologról volt szó, úgy döntöttünk, hogy mi ketten itt maradunk, és formába öntjük az eddig kitalált nyomtatványokat, és leírjuk a feladatokat. Ez – mint később kiderült – meghatározó volt a későbbi, igazi kapcsolatunkra is. Az egyik romantikus feladat megfogalmazása közben akkora átélést sikerült vinni a történetbe, hogy elkezdtünk csókolózni. Mivel az ilyen megbeszélések – a kis létszám miatt – mindig valakinek a szobájában voltak, innen már azt is láthatod, hogy nem volt messze az ágy sem.

Kicsit izzadni kezdett a lány tenyere, de nem akarta elengedni a fiút, csak megigazította a párnáját, és tovább folytatta a monológot, bár a történetet meg kellett szakítani.

-              Ahhoz, hogy engem is láss egy kicsit a „mesében” közbeszúrok pár dolgot, remélem nem szakadsz ki a folyamatból – nézett Ádámra, de nem mosolyodott el, csak hitelesíteni akarta önmagát. Igazából reakcióra sem számított, és a fiú tartotta is magát az ígéretéhez. – Már nem voltam szűz, amikor ez egyetemre kerültem. Néhány hónappal előtte lefeküdtem egy közeli ismerőssel. Nehezen hitte el, hogy még nem voltam pasival. Sokat lógtunk együtt a középiskola végén, aztán a nyáron annyit fűzte a fejemet, hogy végül összejött a dolog. Ne érts félre, én is akartam, sőt jó volt vele, nagyon jó. Bár tudtuk, hogy nem egy élet-halálkérdés lesz a kapcsolatunk, addigra már mindketten láttuk, hogy az életünk útja hamarosan elválik. Mégis úgy éreztük, ennyit megérdemlünk. Így a búcsú sem volt olyan fájdalmas. Ezután jöttem az egyetemre. A gólyatáborban szinte automatikusan jöttek volna a lehetőségek, de ezeket jól tudtam kezelni, tudtam, hogy szükségem van érzelmekre. Próbáltam figyelni arra, hogy ezeket ki és hogyan tudja kihozni belőlem. Nem játszottam velük, ennyire nem vagyok gonosz. Persze azt én is tudtam, hogy közel kell lenni valakihez, ez mindig átsegít a nehézségeken. Örültem, hogy Dórival, a szobatársammal nagyon jól megértjük egymást. Már előtte is sokat beszélgettünk, hogy milyen jó lesz majd együtt. De egy pasi teljesen más. Ezt mondanom kell? – szorította meg Ádám kezét, de ő csak a szája elé tette a kezét, ezzel is jelezve, hogy nagyon figyel.

-               Dóri tényleg nagyon rendes volt velem, de elég gyorsan bepasizott, és időnként érezhető volt, hogy ő egy kicsit fontosabbá válik a számára, mint én. Megértő voltam, és nyilván nem akartam megnehezíti a dolgát. Mondhatnám, hogy szerencsém volt, hiszen október végén már én sem voltam egyedül. Összejöttem egy sráccal, aki ugyancsak elsős volt. Sokat tanultunk együtt, kicsit büszke is voltam magamra, hogy mennyit tudok neki segíteni. De nem ez volt a lényeg. Igaz, hogy a tanulás nem volt erőssége, de kultúrvonalon nagyon ott volt. Sokat jártunk színházba, koncertre, hétvégeken strandolni. Csak idő kérdése volt, hogy minden fronton egymáséi legyünk. Fura volt a dolog, mert miután mindenben egymásra találtunk, valahogy lankadni kezdett a szenvedély. Aztán a félév „megoldotta” a problémákat. Kiderült, hogy azokat a tárgyakat, amelyekkel gondja volt, nem is akarta megszeretni, így átjelentkezett egy másik városba. Elvileg megbeszéltük, hogy vége, de volt még néhány hét, amikor nem bírtunk magunkkal. Aztán lett egy barátnője – aki állítólag – nem múlhat felül engem, de mégis vele maradt. A második félév aztán gyorsan lepergett, már ami a pasi dolgot illeti. Mindig is szerettem a társaságot, tudtam is, akartam is jól érezni magam, de nem mertem újabb kapcsolatba belevágni. Lett egy barátnőm, (na nem úgy!) akivel az egyetemi újság kapcsán kerültünk kapcsolatba. Vele közösen kerültünk egy baráti társaságba, és egy ottani srác igyekezett nagyon közel kerülni hozzánk. Vele sokat beszélgettünk, főleg rólam, hogy egy ilyen lány nem maradhat pár nélkül. Persze ez nem is volt cél, de valamiért nem kattantam rá. Aztán összejött a barátnőmmel. így a félreértések elkerülése végett egy kicsit nagyobb távolságot kellett tartani. Eljött a nyár, és olyas valami történt, amiről nem is mertem álmodni. Persze most már tudom, az ilyen álmok is hazudnak időnként, de jobb ezt is még időben megélni. Legalább nem a levegőbe papolok, meg nem azoknak hiszek, akik ilyeneket mondanak, hanem saját magam éltem meg a saját hülyeségemet. Egyszerűen elkaptak a hormonok. Azt hittem ilyen nincs, de rá kellett jönnöm, hogy mégis van. Annyira megkívántam a szexet, hogy szinte betege lettem a dolognak. Na, nem ész nélkül, nem a „mindenki mindenkivel” vagy ha úgy tetszik „mindegy kivel” életérzés kapott el, hanem egy konkrét személyhez köthető ez is. A falunkba látogatott egy ismerősünk német rokona. Pontosabban magyar volt, de kint tanult német rokonoknál. De ezen sokat szórakoztunk, hogy igazából hova is tartozik. Itthon is mindig németül akart beszélni, hogy fejleszthesse a német tudását. Rajtam kívül ezt csak otthon tehette meg, de ott meg nem érezte magát olyan jól. Ezen nem is csodálkoztam, hiszen tőlem mindent megkapott. Tudtam, hogy nem lesz ez sem életem nagy kapcsolata, hiszen vissza kell mennie, de valahogy nem tudtam ezt átérezni. Annyira kívántam mint pasit, hogy nem tudtam vele betelni. Kicsit féltem is, hogy majd besokall, de ennek eleinte nem mutatta jelét. Aztán ennek is meg lett e böjtje. Mondta, hogy menjek ki vele egy hétre, velem meg madarat lehetett volna fogatni az örömtől. A baráti körébe lépve aztán szinte átnézett rajtam. Nem is értettem igazából, hogy mi történt vele. Szinte megalázó módon beszélt velem. Ivott, és ilyenkor úgy viselkedett, mintha ott se lennék. Próbált lepasszolni valami kinti haverjának, de ezt már nem akartam megvárni, míg kiosztanak valakinek. Szerencsére a zsebpénzemből nem kellett költenem semmire, így az egyik városi séta alkalmával bejelentettem, hogy melyik repülőjáratra van jegyem. Látszólagos megdöbbenés, aztán nem is ő vitt ki a reptérre. Hazafelé annyira le voltam eresztve, hogy még sírni is elfelejtettem. Otthon óvatosan nekikoppintottam a fejem az asztalnak, nehogy fájjon, és aludtam rá egy nagyot.

(folyt. köv.) itt