Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Kedves Brigi és Ádám!

Nem tudhatom, kinek a kezébe kerül először a levél, de az majd eldönti, hogy mi legyen a további sorsa. Iszonyatos nagy hülyeséget csináltam. Sajnos többet is, bár előttetek most csak a legutóbbi az, amire sokáig emlékezni fogtok. A korábbiakról lehet, nem is tudtok, a mostani döntésemről pedig még továbbra sem tudom, hogy jó lesz e nekem, vagy bárki másnak. Egy történettel kezdem:

Brigi bizonyára emlékszik a gólyabál szervezésének egyik estélyén történtekre. Néhányan átmentünk a másik kollégiumba, hogy az ottani szervező csapattal egyeztessünk néhány dolgot. Amikor visszaértem, furcsa hangokat hallottam kiszűrődni a szobából. Óvatosan nyitottam be, nem is vette észre senki. A benti félhomályban Gábor és Brigi egymásba gabalyodva szeretkeztek. Láthatón nagyon jól érezték egymást, mert mindketten önfeledten sóhajtoztak. Nem akartam kikelni magamból, mert engem is elkapott a forróság, hiszen én is átéltem többször is azt a gyönyört, amit Gábor ölében meg lehet kapni. Neki az volt a kedvenc pozíciója, amikor magával szemben beleültetett farkába, és én a nyakába kapaszkodva mozogtam fel-le.

Már a gólyatábor alatt kezdődött a viszonyunk, így volt időm tapasztalatokat meríteni belőle. Mondta, hogy mennyire hasonlítunk egymásra Brigivel, de mivel nekem kisebb a fenekem, ez jobban elfér a kezében. Csak utólag láttam és is, hogy ez duma volt, és alig várta, hogy a gyakorlatban is megtapasztalja a különbséget. Persze magyarázkodás, bocsánatkérés, én meg annyira bele voltam zúgva, hogy a lila ködtől semmit sem láttam. Szinte ott folytattuk, ahol abbahagytuk, (vagy ahol Brigivel abbahagyták) csak arra kellett vigyázni, hogy ne mindig egyszerre tűnjünk el. Most már biztos vagyok benne, hogy egy darabig párhuzamosan szerettük Gábort, vagy legalábbis mindketten szeretkeztünk vele. Sőt az is lehet, hogy ez plusz erőket adott neki, szinte doppingolta.

Amikor először említette, hogy jött egy külföldi lehetősége, azt hittem valami ösztöndíjat kapott. Azóta kiderült, hogy semmi köze az eddigi tanulmányaihoz. Egy rokonának vannak kinti kapcsolatai, és szívesen bevenné őt is az üzletbe. Gyorsan kiderült, hogy Brigi nem menne ki vele, legalábbis addig nem, míg be nem fejezi a sulit. Így megint én kerültem előtérbe, de ekkor már Brigit tudatosan kezdte mellőzni. Amikor megkaptam tőle a repülőjegyet (ami éppen mára szólt), egy kicsit megkönnyebbültem. Azért motoszkált bennem egy kis édes bosszú. A tanulással már csak látszólag kellett foglalkozni, gyakorlatilag csak az járt a fejemben, hogy miként lehetne lezárni az itteni életemet. Ma délelőtt még úgy gondoltam, az ölembe hullott a nagy lehetőség, de mivel ez volt az utolsó nap, hogy valami maradandót alkossak, elvesztettem a fejemet. Nagyon sajnálom, hiszen ezek után csak úgy maradok meg az emlékezetetekben, mint egy utolsó ribanc. Ez nekem is fáj, mert nem akartam ilyenné válni, elismerem túllőttem a célon.

Társítsátok ezt a levelet a délelőtti történethez, így talán jobban érthetővé válik, ha nem is lesztek ettől megértőbbek. Ha van olyan részlete a dolgoknak, amelyek nem mindkettőtök előtt ismertek, akkor most lesz lehetőségetek átbeszélni, legalábbis remélem. Kívánom, hogy legyetek boldogok.

Dóri

Az utolsó bekezdést muszáj volt még párszor átolvasni. Nem, mintha ez lett volna a legbonyolultabb szakasz, de Ádámban itt merült fel az a gondolat, hogy Dóri éppen megbolondult, vagy pont most józanodott ki. Már éppen negyedszer akart nekifutni a dolognak, amikor csöngött a telefonja. Automatikusan az asztalra pillantott, de látta, hogy Brigié még mindig ott van. Felkapta bedobta az ágyneműtartóba, nehogy másnak is feltűnjön, különösen úgy, hogy be sincs zárva az ajtó. Csak ezután vette elő a sajátját. Ismét Tamás volt.

(folyt. köv.) itt