Mozi: 40 és annyi

Ha rajtam múlt volna, még egy kérdőjelet is tettem volna a végére. Mert azért, ne hagyjuk már annyiban! A negyvenedik életévet megélni nem nagy dolog, mondják, akik túl vannak rajta. S milyen igazuk van! Átlépni a „bűvös” dátumot? Nos, ez sem okoz komolyabb erőfeszítést, legalábbis fizikailag. A természet megoldja. Úgy, mint a többit, egyik napról a másikra. Lelkileg egy kicsit már más a szitu, persze azért vagyunk mi emberek ennyire különbözőek, hogy mindenki másképp élje meg. Lehet óriási bulit csapni, de az is egy „jó” megoldás, ha a tortára néhány évvel kevesebbet írunk. (Az már szinte általános jelenség, hogy a gyertyák darabszámával nem sokkoljuk magunkat, meg a közvéleményt.) Majd a 100. után. Az lesz csak az igazi látványosság!

Nekünk, – akik már túl vagyunk a negyvenen – készült annak idején a TTT (a Tízen Túliak Társasága). De a mi korosztályunknak már nem gyártanak TV műsorokat, vagy legalábbis nem direktben céloznak ránk. Mit tehetünk? Válasszunk magunknak valakit, (vagy legalábbis hagyjuk magunkat kiválasztani) aki éppen annyival van a 40 alatt, mint mi felette. Az sem árt, ha az illető az ellenkező neműek táborát erősíti. Fogjuk kézen (legalább képletesen) és nézzük meg vele a filmet. Meg fogja érteni. A képi világot illetően tuti. Látott már veszekedést, családot szétmenni és (újra) összejönni. Tisztában van a „gyerekcsinálás” fizikai folyamatával is, az meg a hab a tortán, ha a barátnője épp aznap szült. Lehet csúnyán beszélni vele (is) – főleg akkor, ha ez csupán arra korlátozódik, hogy nevén nevezzük a dolgokat.

Azon sem lepődünk már meg, ha az egyik (elvált) szülő gyereke fiatalabb a sajátunknál. (Igen, ő is a testvér „kategóriába” tartozik, bármennyire is furcsa ezt kimondani.) Korábbi mozi élmények kapcsán már hangoztattam, hogy a hétvégi filmezés nem más, mit könnyed kikapcsolódás, önfeledt szórakozás. Hosszú idő után ez az első olyan mozi, amiről (talán) érdemes egy kicsit elmélkedni. Lehet e reálisan beszélgetni a filmről? (Igen, még akkor is, ha a tea-pálinka kombót is segítségül hívjuk, egyfajta katalizátorként.) Szabad e összehasonlítani egy magyar vagy egy amerikai családot, ha a háziköltségvetés összeomlani látszik? Mert ugyebár a „kinti” helyzetben a „szegény” sorsú szülők külön autóval járnak, egy-egy Lexus (SUV) és felső kategóriás BMW kormányát tekergetve. Na azért Magyarországon is találunk ilyesfajta „hányattatott” sorsú életközösségeket, persze szigorúan „papír” alapon. (Hát nem fura, hogy épp tegnap jelentek meg kis hazánkban a képviselők vagyonnyilatkozatai? Naaaaaaaa! – ez egy, a politikától (kicsit) távol álló blog:).

Talán egyeseknek feltűnik – a kettesek meg olvassanak el a régebbi írásokat – hogy még a korábbiaknál is kevesebb szó esik konkrétan a filmről. Pedig higgyék el, a fentiekben minden benne van. Még akkor is jó volt látni, ha a parázs jelenetek és a kissé vontatottnak tűnő események arányai egy picit összekavarták a film – és a nézők hangulatát. Ja, és most még én is megálltam, a stáblistát megszakító werk-összeállítás alatt. Álljanak meg Önök is. Majd üljenek le, és beszéljenek arról, hogy érdemes negyven felett (is) élni!