Az első részben meglehetősen bizonytalan közeget választottam kiindulásként. Így mostanra épp ideje, hogy szilárd talajt éreztessek az olvasókkal a lábaik alatt. Térjünk tehát vissza a szárazföldre. Annál is inkább, mert itt minden sokkal egyszerűbbnek tűnik.

Szerencsére (?) vannak olyan emberek, akiknek a gondjaik mindig könnyen megoldódnak. Ha netán valami akadályba ütköznének, ott is az okozza leginkább a problémát, hogy nem jól mérték fel a helyzetet. Ha olyan – számukra ismeretlen – helyzetet szeretnének megoldani, ami gyakorlatilag már el is van intézve, vagy legalábbis jó irányban halad, akkor „nyitott kapukat döngetnek”. Persze az ilyeneket óva inteném attól, hogy eléjük toppanjon egy (a szerepét „kissé” túljátszó) biztonsági őr, aki meg a mellét döngeti. Nehogy nagyon megijedjenek egy ilyen helyzettől, és előtörjön belőlük a kapuzárási pánik.