„Anti” — nőnap

Sokan felkapják a fejüket, ha ilyesfajta párbeszédeket hallanak, mások meg lehorgasztják. De miért is? Talán szégyellik, hogy ilyesmit egyéltalán elolvasnak. Mások már azon is elborzadnak, hogy ezek a gondolatok megfordulnak egyesek fejében. Pedig – amint a mellékelt példák mutatják – elő is bújnak. Talán még egyet is értenek a „másik” oldallal, csak nem merik bevallani. Azt ugyanis leszögezhetjük, hogy nem mindig a többségnek van igaza.

nonap.png

Piréz hagyományok szerint (azokat úgyis nagyon „szeretjük”) a diszkrimináció megkülönböztetés csak negatív lehet. Már ennek a „népcsoportnak” a felemlegetése is kisebbfajta pánikot okozott. Végül is ők „voltak” a nagy európai népi-bevándorlás úttörői. De majd mi, akik a Föld nevű bolygó ezen oldalán élünk, majd tudjuk, majd megmutatjuk... Mert egy ilyen majdnem golyóbis alakú képződménynek még ilyenje is van – már mint másik oldala. De mennyire van ez rendjén? Minden viszonyítás kérdése. Azzal ugyanis ha valakit előtérbe helyezünk, kiemelünk (esetleg hangzatos jelszavakkal még inkább felmagasztalunk) látszólag pozitívak vagyunk. De ezzel óhatatlanul valaki mást, másokat háttérbe szorítunk. Ha ezt is fokozni akarjuk, akkor lebecsülünk, lealacsonyítunk, és a negatívumok sorolásának csak az indulatok szabnak határt.

Az első – meglehetősen rövid – párbeszédnek többféle olvasata is lehetséges. Némi hangsúlyáthelyezéssel teljes mértékben ellentétes gondolatvilágba léphetünk. Pedig a betűk ugyanabban a sorrendben követik egymást. (Úgy, mint pl. a „körte” esetében. Bár ebből az egy szóból még nem tudjuk, hogy beleharapjunk, vagy világítsunk vele.)

  • Drágám, mi jut eszedbe először a nőnap kapcsán?
  • Anyád!
  • De kedves vagy!

A másik szösszenet még kurtább, a szerepek viszont annál egyértelműbbek. Mégsem feltétlenül annak van igaza, akire első olvasatban gondolnánk. Főleg, hogy még a stílusirányzat is könnyen félrevezető lehet.

  • Mi lenne, ha legalább egy napon az évben kedves lennél velem?
  • Mi lenne, ha legalább egy napon az évben befognád a szádat?

Gondolom már nem is meglepő, ha a felsorolás harmadik eleme csak egy félmondat. Nem illik ugyan a sorba, de a lényeg valahol „itten” lakozik, kérem szépen. Még különösebb kommentár sem kell hozzá:

… aki csak egy napon tiszteli…

Akkor? Kell ez a felhajtás? Ugye, hogy köztünk is élnek pirézek… Naaaa, csak egy kicsit, úgy beszivárogtak…