A csillagászok örömünnepet ülnek, amikor névadó égitestjeik valamiféle együtt állásba rendeződnek. Olyankor mindig egyfajta tudományos ritkaság történik, amire már jó előre felkészülnek. A most következő hétvégére nekünk is több jelentős esemény jut, mégis minden az EP-választások körül forog. Mi pedig felkészülünk, mondhatni nagy várakozással tölt el bennünket. Olyasmi időszak ez, mint a karácsony előtti, aminek még szép neve is van: advent.

Felkészülünk, megtisztulunk, várjuk a megváltót. Még az édesanyját is igen sűrűn emlegetjük. Valahogy úgy, mint ezen a héten, csak kicsit más összefüggésben. Mekkorát fordult a világ úgy 5 hónap alatt. A szent család tagjai fizetett „társalkodókká” válnak csakúgy, mint az általunk pénzelt politikusok felmenői, sőt ők maguk is. Már önmagában ez is eléggé megbotránkoztató, de még lehet fokozni. Na nem a trágárságot, mert az egyre erőteljesebben fejlődik magától is. A közutálat mindinkább átragad az emberekre. Kapcsolatok, baráti társaságok, közösségek tagjai válnak nemhogy ellenfelekké, de ellenségekké. Pont egy olyan időszakban, amikor „együttműködésre” lenne szükség. (Én kérek elnézést, amiért szándékosan nem az „összefogás” szót használtam.

Új értelmet kapnak a gyümölcsök, a növények, sőt a színek is már önmagukban meghatározzák a mögöttes tartalmat. Egyes állatok a grafikákon is mutálódnak, másoknak csak nemes szerveit kínáljuk fel egymásnak fogyasztásra, vagy egyszerűen az élvezetek halmozására. Ezzel kétségtelen, hogy Európa felé haladunk, hiszen az ott lévő már-már begyöpösödött politikusokhoz fogunk ezzel is hasonlítani. Nyilatkozataikkal ugyanis egyre inkább színt vallanak azáltal, hogy ők is eltávolodnak az irodalmi stílustól. Már olyan, mintha ez lenne a közös nevező. Kérdés, mi lenne a cél? Mert ez így nem egy közösség, csak egy sokaság. Így joggal mondhatjuk: na, ezzel is többen vagyunk.

Jöhet a kritika, hogy ezt így nem volt nehéz összehozni. Valóban, hiszen közhelyeket gyűjtöttem össze. Én is emberek között járok nap mint nap, és ugyanazok a hatások érnek a médiumokból mint bárki mást. Igen, még a sportműsorok között is, igaz ott „csak” egy percben. A fenti gondolatok „rendszerezésével” éppen elég időt töltöttek a héten. Így kérem, hogy hogy vasárnap tudják le az egész cirkuszt néhány perc alatt azzal, hogy bedobják a papírlapot az arra rendszeresített edénybe.

A maradék – gyakorlatilag egész – napot pedig töltsék azokkal, akiknek most még a jövőjét egyengetik, de idővel a kezükbe adják az országot! Közben gondoljanak azokra a gyermekekre, akik most valamiért nem élvezhetik a szülői gondoskodást. Még úgy sem, hogy együtt érző szívek és lelkek 1000 lámpással igyekszenek megvilágítani a hazautat. Sőt, ez a fény talán az elméket is segít megvilágosítani.

Képötlet: pixabay.com