Két tűz közé kerültem. Egyrészt a témához bizonyos szempontból közelálló emberként, másrészt józan paraszti ésszel gondolkodó honpolgárként. A cikkben szereplő fotót is először szakmai oldalakon láttam, és azonnal kettős érzések fogalmazódtak meg bennem. Egyrészt az elektromos meghajtás egyre nagyobb térnyerése a közlekedésben. Másrészt viszont az utánfutó nem egy olyan „jószág”, hogy csak úgy odakötjük, „oszt jó’ van”.

Sokan tudják rólam, hogy érzelmileg, illetve a civil életben is közel állok az utánfutókhoz. Így bármilyen szakmai érdekességre „hivatalból” is harapok. Azzal sem árulok el nagy titkot, hogy mi is részesei vagyunk egy hasonló projektnek. Sőt az elektromos hajtás az összes érintett cégnek megmozgatta a fantáziáját. De hagy jegyezzem meg, hogy ebben a témában még mindenki csak gyerekcipőben jár. Így amelyik szereplő sok járművet tesz egy képre, az egyrészt élen jár a fotókezelő programokban, másrészt sokoldalas tanulmányok birtokában van. A részleteket – egyelőre – hagyjuk is meg a szakembereknek. Próbáljuk inkább megfejteni a „földi halandók” észjárását.

A fekete és a fehér közötti ellentétet mindenki ismeri. Én most legalább ekkora ellentmondást látok világos- és sötétzöld között. A fotón látható „szereplőket” is legszívesebben zöldre festettem volna. De egyáltalán nem mindegy, hogy milyen árnyalatúra. Az odáig rendben van, hogy az elektronika egy tiszta üzem. Ebbe az irányba kell fejlődnünk. Ráadásul ennek az energiának a megújuló formájában történő előállítása valóban szép zöld program. Bár már vannak jó irányok, a teljes körű alkalmazások, és a hosszú távú megoldások még kihívásokat adnak a hozzáértőknek. Akik ezt nem veszik tudomásul, és csak szemellenzős módon gondolkodnak, közben „zöld”-ségeket beszélnek, azokat viszont a liba jelölje meg a reggeli legelészés során felgyülemlett gyomnövények legharsányabb színárnyalatával. Vitaindítóként következzen egy „kedves” kis versike. Gyermekkorunk egyfajta kedvencének kínrímmé formálásával:

Kicsi vagyok,
székre mászok,
égnek köpök,
alá állok.

Ugye nem kell mondanom, hogy ennek a kompozíciónak még csak nem is kell ismerni a hajtásláncát, már a látványtól kinyílik a bicska az ember zsebében. Arról van ugyanis „nagyba’ szó”, hogy valaki vesz egy kis méretű járgányt. Ennek pont az a lényege, hogy városban, kis helyen, fordulékonyan tud közlekedni, sőt még a parkolási lehetőségei is ideálisak. Igen, ám de akkor minek ez a „pattanás” még a hátára. Ha csak „bevásárlószatyornak” vagy „négykerekű esernyőnek” használják, akkor ennél nagyobb nyűgöt elképzelni sem lehet, hiszen az előbb felsorolt tulajdonságokat azonnal elvesztette. De el tudom képzelni, ahogy „szőke popsi” kitolat a „Tecsó/Ósön” parkolóból, és közben hány bevásárlókocsit nyomorít meg. (Utánfutós aranyszabály, hogy annál könnyebb a póttal tolatni, minél messzebb van a gömb a tengelytől – lásd csónakszállítók.) De itt??? Gyakorlatilag nincs is távolság. Jó-jó a hímek tábora sem vizsgázik mindig jelesre az utánfutóval való tolatáskor. (Sőt én is összetörtem az autóm hátulját, pedig még pót’ sem volt mögé akasztva.)

Tovább elemezve a felhasználási lehetőséget, térjünk vissza ismét a gyerekkorba, és jöjjön egy (félig) igaz mese.

Vala’ egyszer az ember, aki felült a lovára, hogy eljusson Á-ból B-be. Aztán rájött, ha már úgyis megy, vinne magával ezt-azt. De a lovára mégsem tehette, hát kötött utána egy „rakfelületet”. Szerencséje volt, mert a kereket már feltalálták, így a pacinak is könnyebb dolga volt. Igen ám, de ha már ott volt a pót’, vihetne magával „üzemanyagot” az egy lóerős „vontatója” számára is. Így olcsón megúszná a menet közbeni tankolást. Ha messzebbre ment, hát még jobban megrakta a szekeret kajával. Olyannyira jól sikerült, hogy már mást nem is vitt csak elemózsiát. Ekkor elgondolkodott. Mi a „francnak” is indultam el?

Tudjuk, hogy minden hasonlat rossz, főleg ha még meg is erőszakolják. Akkor kinek válik hasznára ez a szerelvény? Ha kirándulni megy a család, nem mindegy, hogy az „akku”-t meg valami hajtást (esetleg töltést) tesszük az autóba és a csomagokat a futóba? Ha üzleti útra, hosszú távra megy a „vezérigazgató” a sofőrjével (netán a titkárnőjével) az utazási tempó sem mindegy. Utánfutóval viszont a menetsebesség már csak a KRESZ miatt is korlátozott. Ne felejtsük el a „hobby”-autózást sem! Egy ilyen kapcsolattal a „kopaszmercis” vagy a „redős tarkójú” BMW-s is igencsak feltűnést keltene, de nem biztos, hogy ebben a vonatkozásban szeretnének nagyot villantani. Bár kétségtelen, hogy az irányjelző fények energiaellátására most jobban lehetne fókuszálni.

Ugye, hogy mégis pozitívan jöttünk ki a végén. Sőt most már a hőmérséklet is folyamatosan ebben a tartományban marad. A tavasz eljövetelével pedig még a természet is kizöldül! A tudomány pedig már számtalan olyan felfedezést „okozott” amit aztán egészen másra használtak fel.

Kép innen: HVG