„Ha majd rólad szólnak a hírek…”

Aligha kétséges, hogy címlapra kerülni az ismertség (vagy legalábbis az ismertté válás) egyik fokmérője, a média valamely felületének megtöltése. Talán éppen ezért, ki ne szeretné, hogy a kezdőoldalra kerüljön. Ennek az írásnak is (egyik) célja. De ez önmagában csak a feltűnési viszketegség beteljesülése lenne.

Kétségtelen, hogy a Tankcsapda zenekar az egyik legismertebb és (nem mellesleg) napjaink egyik leginkább elismert hazai rock csapata. Ezt azzal lehetne még fokozni, hogy a jók mindig jókor vannak jó helyen. Hogy erről ők maguk mennyire tehetnek, vagy csupán a véletlenek szerencsés egybe eséséről beszélünk, az már más lapra tartozik.

tenkcsapda.jpg

Már kezdtem elfeledni az autós mozit, pedig hamvas „lánykorom” egyik üde színfoltja volt. Életem első fizetéseit félretéve majd összeadva boldog tulajdonosa lettem egy felújított 1200-es „Zsigának” – még a 80-as évek végén. Akkor a fiatalok számára kikapcsolódás volt a Multiplex előtti korszak filmszínházas szabadsága. A mozi élményével együtt intim közelségbe kerülhettél a pároddal és az autóddal. A kor technikájának köszönhetően már akkor is tesztelhetted, hogy: „Meddig bírod feltekerni a kocsiban a hangerőt!”

De most újra virágzását élte az autós kikapcsolódás. Kissé más műfajban, de a környezeti hatás és a körítés a régmúlt időkre hajazott. Igaz, csak kérészéletűen, mindössze egy röpke hétvégére, és mint utólag kiderült, szinte csak egy zenekarra és két előadásra vonatkozóan. Aligha volt kétséges, hogy ennek a fellépésnek létre kellett jönni, hiszen ki volt fizetve, vagy ha úgy tetszik: „Be van fizetve az útja…” – még ha nem, is a Szent Péter szigetekre.

De hogyan jöhetett létre egy fura párosítás? A körülményeket ismerve könnyen születhetnek „katasztrófa”-elméletek. Azt már megszokhattuk, hogy az éppen hatalmon levők a saját maguk számára (na jó, időnként „csak” a kedvezményezetteiknek”) alkotnak szabályokat. Az ismert hazai olajtársaság pedig nem áll túlzottan messze a politikai „élvonaltól”. Mit ad Isten, a koncertet éppen ez, a benzinkutakat is üzemeltető csapat támogatta. A kormány által „csak” tesznek aposztrofált „hadműveletről” pedig utólag már könnyen elmondható, hogy sikeres volt. (Ha nem lett volna az, akkor is azt mondták volna, de ez megint csak polémia…) Az internetet (és a magángyűjteményeket) elárasztó fotósorozatok pedig egyértelműen bizonyítják, hogy mindenki jól járt. (Még a kisebb szabálytalanságokat elnézve is.)

Na, akkor én is befejezem, még mielőtt (nagyon) félreértenének, mint ahogy időnként szoktak. Netán még a pokolra is jutnék. Nincs olyan messze, csak: „balra a második ajtó”!

Kép: Pixabay

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, ajánlásával.