Ha valaminek „világnapja” van, az sokszor egyfajta ismertség, elismertség, esetleg nagyság szimbolikus ünnepe. Persze ennek ellentéte is igaz. Az elnyomás, az ismeretlenség, netán a kisebbségre való utalás is lehet „emlékezetes”. Ezúttal szó szerint is, hiszen június 21. a nemzetközi kerti törpe nap.

Ezeknek a „jószágoknak” is van egyfajta kultusza. Bár, ez nem egészen egységes, mondhatni inkább, hogy kiszámíthatatlan vagy szakaszosan visszatérő. Ha nem is annyira intelligensen, mint egyes vírusok. (Amelyek ugye vagy akkor jönnek, amikor szabad, vagy akkor, amikor mondják nekik.)

Jó húsz évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba először a jelenséggel. Egy baráti társasággal utaztunk a „Balcsira”. Amikor már a harmadik faluban találkoztunk egy egész kerti törpe udvarral, éreztük, hogy ez a hétvége is vidámságra van ítélve. De mi lehet az a titkos fegyver, ami az ilyen – első látásra – élettelen szobrocskákat „tartalommal” tölti meg? Mindenek előtt talán az, ha felruházzuk őket valamiféle szereppel. Otthonról való távozáskor vagy megérkezéskor legalább egy „biccentéssel” jelezzük, hogy nincsenek egyedül. Vagy éppen azzal segítünk magunkon, hogy mi sem vagyunk magányosak. Igaz, a helyzetük meglehetősen kiszolgáltatott. Ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Rosszabb esetben háziállataink is megtisztelik őket egy kis nedvességgel. (Végül is egy szinten vannak.) Ha már vidámság, jöjjön egy képrejtvény. Megoldás a cikk végén.

Talán éppen ez utóbbit elégelték meg „lelkes” aktivisták, akik megalapították a „kerti törpék felszabadításáért” mozgalmat. A Kerti Törpék Felszabadítási Front tagjai abban hisznek, hogy védenceik természetes élőhelye az erdő. Így időnként „gyűjtésbe kezdenek”, hogy ezek az apró tünemények vissza is találjanak oda. Munkájukat annyira komolyan veszik, hogy ellenlábasaik miatt még időnként illegalitásba is kell vonulniuk. A furcsa ebben az egészben, hogy nem a sokat szidott emlegetett angolok ebben a főkolomposok, hanem a franciák. Egyik híres cselekedetük az volt, hogy a törpikéket egy focipálya közelében táboroztatták le. Talán ott is valamiféle nézettségnövelés lehetett a cél, hogy valami hasznosat is csináljanak. Dehogy akarok én pl. valamiféle Felcsút-Kisvárda összecsapás nézőcsúcsára utalni. Ez ugyanis már nem mosolyra fakasztó, hanem több, mint kínos. (Bár lehet, hogy csak ráéreztek az emberek – mondhatni felelősségteljes magatartással beintenek a vírusnak: Nehogy már Te mondd meg, hogy milyen kevesen legyünk!)

Mint láthatjuk, ez is egy olyan „jelenség” amibe bármit be lehet magyarázni. Na így vagyok én a világnapokkal. Remélem, annak az ígéretemnek azért még érvényt tudok szerezni, hogy meglephetek valakit egy kerti törpével!

Végül a képrejtvény megoldása: Törpék mennek a mozgólépcsőn. Na, de ugyan hova utaznak? Természetesen jóga órára. Mert, hogy a jóga egyik ismert eleme, hogy különféle pózokban mozdulatlanságra „ítéljük” magunkat. Ezen „tevékenység” szimbolikus megtestesítői pedig a kerti törpék. Micsoda árukapcsolás! – képzeljék, ma van a jóga világnapja is.

Kép: az én szerény eszközeimmel készült

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával