Az INDEX címlapja sokak számára kiindulópont. Ezzel kelnek, fekszenek. De miféle emberek gyűlnek itt össze! Írók, olvasók, hirdetők. No meg persze blogot írók, köztük bloggerek és lelkes amatőrök, akik itt engedik ki a gőzt.

Na de mi lesz velünk, akik a népi internet legjavát „szolgáltatjuk”? Velünk „hasonszőrűekkel”, akik úgy csinálnak mint a hivatásos „poszt(t)olók”. Vagy éppen „szőrtelenek”, akik látszólagos álcájuk mögé bújva megpróbálják egy kicsit más arcukat a világ felé fordítani, a szürke hétköznapok napszámosaiként.

Tudom, nem én vagyok a leghitelesebb ezen a fronton. Viszont elég sokat vagyok jelen az INDEX címlapján, így nem kerülheti el a figyelmem, ami azzal a felülettel történik, ahol én is megoszthatom az „agymenéseimet”. De hátha ezzel mások fantáziáját is megmozgatom. Nyilván egyfajta „kisemberként” meg sem próbálom átlátni, hogy mi áll a háttérben. Vagy, hogy milyen kapcsolat áll fenn a vezetők, tulajdonosok és a mögöttük álló „erők” között. Pusztán arra lennék kíváncsi, hogyan csapódik ez le a megjelenési és a megszólalási lehetőségeinkben.

Fura világ ugyanis a miénk. Egyfajta kirakata az emberek fejében mozgolódó gondolatoknak. Viszont olyan lehetőség, hogy meg is mutathatjuk ezt a szellemi világot. A szólásszabadságot, most ne szó szerint tessenek érteni! Mi amatőrök ugyanis elsősorban azzal „foglalkozunk”, hogy éljük a mindennapi életünket. Hétköznapi emberek között élünk, járunk, főzünk, sportolunk, kikapcsolódunk, de nem csak alkalomszerűen. A szabadidőnk kellemes eltöltésének egyik része pedig, hogy a felsorolt tevékenységek végzése közben (előtt, után) megosztjuk a gondolatainkat azokkal, akikkel egy szinten vagyunk. De azokkal is, akik egy másik kaszthoz tartoznak, vagy legalábbis tőlünk feljebbvalónak gondolják magukat. Ezért (is) szeretjük ezt a felületet, és játszótérként használjuk, mint valami kisgyerek. A más kérdés, hogy játszani csak komolyan érdemes, és igyekszünk ennek megfelelni.

Mindezért jut e nekünk valamiféle elismerés? Úgy gondolom, mindenkit megérint, amikor az alábbi képüzenetet kapja:

Természetesen figyeljük az olvasottságot, számoljuk a kapcsolódó felületeken a „lájkokat”. Fogadjuk az „elismeréseket”, íródjon ez a szó idézőjelben vagy anélkül. Kapunk hideget-meleget, ezeket természetesen az időjárástól, a testhőmérséklettől vagy a nemi hovatartozástól függetlenül. De mi ezt választottuk, és tisztában vagyunk azzal, hogy más embereknek, más hatásokat figyelembe véve, más a véleménye.

Trollok, spammerek, szájhősök! Könnyű nektek, a terepeteket Ti mindig megtaláljátok, mindegy hogy hol „nem csináltok semmit”. Nem kell, hogy adják alátok a lovat, felültök ti a saját öszvéretekre is. De Ti is generáljátok az olvasottságot, részesei vagytok a reklámhordozóknak, Ti is „hozzátok” a statisztikai mutatókat.

Sokszor ér bennünket az a „vád”, hogy talán több bírálatot kap tőlünk a kormány. De miért kellene ezen csodálkozni. A 2/3-ot mégis csak könnyebb megtalálni, mint a „másik oldalt”. Nemde bár?

Az amatőr „bloggerek” erősek. Igaz, hogy időnként félelmetesnek látszanak, akár harapnak is, de nem ezért vannak a blogketrecbe zárva. Hiszen a „hangjuk” így is, úgy is kihallatszik, a határaikon, kereteiken túlra. Mondjuk úgy, hogy a „nép” nyelvezete egy kissé nyersebb, mint a „hivatásosok”-é. Viszont lehet, hogy emberközelibb és ezáltal jobban érthető. Az tuti, hogy jobban érzékelhető. Biztos, hogy sokkal inkább elérhető a hétköznapi emberek számára is. Na de meddig?

Én legalábbis igyekszem középen állni. Na nem a kör közepén, mert az már foglalt. Mindig is vallottam, hogy azon többséghez tartozom, akik nem értenek a politikához. Viszont azon kisebbséghez, akik ezt be is merik vallani. Így ha „beszólok” az egyik oldalnak, igyekszem párhuzamot találni a másik térfélen játszókkal. Na, nem mintha felmentés lenne bárki számára is, hogy a túloldalon is vétkeznek. A dolog lényege éppen az, hogy bár hibákat mindenki követ el, ez nem mentesít senkit a következmények alól. Legfőképpen abban a megközelítésben nem, hogy az „ellenfél” IS ilyen vagy olyan… Nem hiszek abban, hogy „azorbán” vagy „agyurcsány” mondta, és ezzel el van intézve. De nagyon sokan igen, hiszen azért tartunk itt, ahol…

Engem nem zavar a (blog)ketrec, ha elmondhatom, amit akarok, akkor továbbra is szabadnak érzem magam. Mint a majom, aki ugyanezt mondta a rácsnak. De a reakció is tanulságos: „Én nem, mondta a rács, engem majmok köré zártak!”

Kép: Megbízható forrás, saját INDEX

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, ajánlásával