Minden tisztelem Attenborough-nak. Pontosabban Sir David Attenborough-nak. Gyakorlatilag gyerekkorom óta a TV képernyőjére tapadtam, akárhányszor csak ízelítőt adtak a munkásságából. Rengeteget adott a világnak, sokakat térített jó útra, mégis úgy érzem: mindez KEVÉS.

Nem is titkolom, a cikk ötletét egy nemrégiben megjelent blogbejegyzés adta. Kommentnek szántam, de mivel teljesen más oldalról közelítettem meg a dolgot, így önálló útra indítottam a gondolataimat. Az ötletadó természetesen azonos, az „Egy élet a bolygónkon” című film, amelyre bevallom, félek olyan szavakat használni, hogy „főműve” vagy „életútja” lenne az alkotónak. A címbéli megközelítést inkább negatív értelemben vesszük elő, de mondanom sem kell, hogy ez így szóba sem jöhet.

A világ megmentése nem először kerül szóba, még ekkora nyilvánosság előtt sem, mint amekkora a címbéli Úr célközönsége. Gondoljunk csak bele abba az összefogásba, amelyet a világ legismertebb előadóművészei hoztak össze még az előző évezredben. Csak néhány név, akik a "We are the World" című nótát énekelték. Michael Jackson, Lionel Richie, Cindy Lauper Steve Wonder, Bruce Springsteen. Az akkori legismertebb hazai nagyság persze egy kicsit másképp közelítette meg a dolgot. Nyilván az italfogyasztás egy „kicsit” közelebb áll hozzánk. De félek, hogy Hofi munkássága sem hozta közelebb a megoldást a világ megmentése érdekében.

Akkor itt „snitt” – hiszen filmről beszéltünk. Eddig. Igen, filmről, ami nem egy elképzelt világot mutat be, hanem a valóságot. De egyre inkább abba az irányba haladunk, hogy ez csak egy elektronikus történelemkönyv. Egy kordokumentum, amelyet sokan láthattak, de egyre kevesebbeknek adatik meg, hogy élőben tanúi lehetnek a folytatásnak. Bár a következmények még nagyon sokaknak okoznak fejfájást.

Félreértés ne essék sokan és sokat tettek már eddig is a változásért. Bár a legtöbben nem hogy évtizedekre, de évekre, sőt hónapokra, napokra sem gondolnak előre. Mit tehetnének, akik egyik napról a másikra élnek. Jó-jó-jó, most nem azokra gondolok, akik azért nem kapcsolják le a villanyt, mert be sincs kötve hozzájuk. Kevesen vagyunk. Ahhoz kevesen, hogy a villanykapcsolgatásból, a PET-palack gyűjtögetésből, (és a nem az eldobálásból) valamint a hasonló akciókból világméretű nagyságrendet érjünk el. Ahhoz viszont sokan, hogy rendszeresen „legyen” alapanyag, hogy ezeket az akciókat újra meg „kell”-jen rendezni.

Nap mint nap belefutunk most már különféle „zöld”-eljárásokba, a természet erőit felhasználó energiaforrásokba. De amíg a „klasszikus” energiahordozók „gazdáinak” nem érdeke, (nem teszik rá a kezüket az alternatívákra, mert nincs akkora haszon belőlük) addig hiába fúj a szél akár jobbról, akár balról.

Ki döntheti el, és ki tudja hitelesen elmondani, hogy Bős-Nagymaros jó volt, vagy jó lett volna? Miért van ennyi szélerőmű? Miért nem lesz több? Most épp rá vagyunk kattanva a napelemekre. De meddig, és mi lesz velük? Jó e az atomenergia, és mi lesz a melléktermékével hosszú távon?

Oké, hogy atomenergia, de Szergej csak szakmai alapon tudja tekergetni az erőmű különféle gombjait, szelepeit. Hogy ez jó vagy nem, azt Putyin „apuka” mondja meg. De nem csak neki „Viktornak” is, meg a hozzá hasonlóknak is. (A Viktor most általános alany, mert pont Ő van porondon nálunk.) Értem én, hogy gazdaság, meg politika, a kettő együtt meg a gazdaságpolitika… De azt is értem, (pontosabban nem értem, csak látom) hogy mindez hatalmi kérdés. Még többet, még többet, még nagyobbat, még nagyobbat. Egy ilyen „harcban” háttérbe szorul minden más. Ezt pedig a „kisember” is látja. Dolgozni, dolgozni, hajtani, hajtani, norma, norma. Mindenkinek csak a „saját” ideje a fontos, az a 60-, 70- jó esetben 100 év. A többit oldja meg a következő generáció magának – gondolják.

Milyen „okos” vagyok, hogy fel tudom sorolni a kérdéseket! Egy fenét, a válaszokat kellene tudnom. Igen, vannak szakemberek, akik tudják a választ. De ha ez szakmai kérdés, akkor miért van „azonos” értékű igen, és nem. Ki dönt? Egy politikus, akinek gőze sincs hozzá? Pl. Donald Trump, aki kilép a klímaegyezményből? Ő nyilvánvalóan nem szakember, de többet tehet(ne), mint bármelyik hozzáértő.

Kis emberek kis dolgokat tehetnek. Ha sokan vannak, akkor sokan tehetnek kis dolgokat. Majd választhatnak olyan vezetőket, akik majd tehetnek nagy dolgokat. De eljutunk egy olyan pontra, ahol ez a lánc megszakad. Itt van egy nagy űr, hiszen nem tudjuk, hogyan jutunk el addig a néhány emberig, akik meg tudnák változtatni a világot. De hogyan tegyék? Pont ők, akiknek olyan piros gomb van a kezükben, hogy egyetlen pöccintéssel, többszörösen is elpusztíthatnák a Földet. Még ki sem aknázták teljesen az életterünket, már a Hold a kutatási cél. „Csak” tisztán a tudomány érdekében. Persze…

Lassan 8 milliárdan leszünk a Földön. 80 év alatt 3,5-szeresére nőtt az emberek száma. Az embereké, akiknek születése csak az emberekről függ. Lehet e olyan „jogosítványa” egy közülünk valónak, aki ebbe a folyamatba érdemben beleszóljon. Az embernek ez a „lényege”, hogy párt találjon, és családot alapítva gyermeket neveljen. Na de hányat? Hogyan tanítsák meg azt, hogy ki, milyen környezetben mennyit. „Fejlett” ország béli fejjel el tudjuk képzelni, hogy a világ távol eső csücskében hogyan kell csinálni? Eldönthetjük mi innen? Megmondhatjuk?

Talán valóban lesz Attenborough-nak is lábnyoma Hollywoodban a sok-sok csillag között, hiszen ő is filmes. Művei hatására a fejekben lesz nyomás. Sok-sok emlék, amely maradandó, de csak addig, amíg a bolygónk létezik. Tessenek belátni végre: a Földnek tök mindegy. Mindannyiunkat túl fogja élni. Igen, az utolsó embert is, aki majd lekapcsolja a villanyt.

Utóirat:

Akik idáig jutottak az olvasásban, elárulok egy titkot. Az eddigieket úgy írtam le, hogy még nem láttam a filmet. Csak abból „táplálkoztam”, amit eddig Attenborough-tól. láttam-hallottam. De így az összes képkockát végignézve is, csak egy-egy elütést javítottam ki. Döbbenetes! A megoldás még a kezünkben van, de már nem sokáig.

Képek: kockák a filmből

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával