Lassan 8 milliárdan leszünk a Földön, mire végére érek ennek az írásnak, illetve a Ti az olvasásnak. Már néhány évtizeddel ezelőtt a 2-3 milliárdnál is fogtuk a fejünket, hogy ez mekkora szám, de valljuk be akkor sem tudtuk hova tenni a nagyságrendet.

Olyan gyorsan megy az idő, hogy majdnem megfeledkeztem egy „fontos” világnapról ebben a hónapban. „Bakker” – és akkor milyen finoman fogalmaztam. Legalábbis abban a tekintetben, amikor kötőszóként használjuk az örömszerzés egyik klasszikus formáját. Az utódlás „hagyományos” módjának felemlegetéséről nem is beszélve. Pedig, hányszor mondjuk ezt nap mint nap. Tulajdonképpen a népesedéspolitika egy részét simán megoldanánk, ha minden egyes felhívást szó szerint venne valaki. Persze csak a – számunkra – „civilizált” régiókban.

Belegondoltunk egyáltalán abba, mit beszélünk ilyenkor? Nyilván a fizikai rész jelentésével „majdnem” mindenki tisztában van. Pedig milyen jó lenne, ha ebben a tekintetben azok lennének többen, akiknek nem kellene a génjeik átörökítésében tüsténkedni.

Vannak olyan szavak, amelyek – jobb híján – másik szövegkörnyezetből jöttek. Ilyen pl. a népesedés-„politika”. Ez utóbbi már önmagában szitokszó, hát még ha olyan fogalommal párosítjuk, amely a nézőpont tekintetében igencsak ellentmondásos. Ha egy kicsit szűkebb értelmezésben vizsgálódunk, – pl. család-politika – akkor újabb ellentmondásba ütközünk: Mit is nevezünk családnak? De amíg ezeken polemizálunk, a sok bába közt elveszik a gyerek…

Távolba látók, vagy gondolkodók úgy fogalmazhatnák meg. Ha itt Európában valaki az említett módon „rikkantja” el magát, a távol keleten egyszerre 10-100 pár ugrik egymásnak, hogy végrehajtsák a „felsőbbrendű” utasítást. Pedig a „fejlődő” országoknak nem feltétlenül ilyen biztatásra lenne szükségük. A gyerek-„csináláshoz” nem kell különösebb ész. Na! – sokan élnek is ezzel az opciós jogukkal. Sajnos itt jön, amikor tömegcikket „gyártunk”. (És akkor ehhez nem is kell feltétlenül a távoli országokra gondolni.)

Ettől függetlenül még nem az a megoldás, amelyet egy másik „világnap” sejtet, még akkor sem, ha mind a megközelítés mind az értelmezés egy „kicsit” sántított bő egy héttel korábban. Furcsa ezt így kimondani, – főleg nekem de – egy nagyon is gyakorlatias kérdésben, az elméleti szakembereknek kell(ene) élen járni.

Kép: Pixabay

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával