2018. decemberében enyhe volt a tél Brüsszelben. Egy lelkes baráti társaság (3 fiú, 3 lány) vidáman indult el egy adventi sörözésre a belga fővárosba. Nem azért, hogy megállítsuk, hiszen megvárt bennünket magától is. Vásárral, télapóval.

Nem gondoltam volna, hogy most fogom szóba hoznia a két évvel ezelőtti kirándulásunkat. De biztos, hogy ez az időszak erről szól? Mert annyit beszélünk mostanság erről a kellemes „kis” városról. Advent, felkészülés, várakozás valami nagy eseményre. Na, ez most bekövetkezett. Sőt, még fel sem állítottuk a … fát.

Mindenkinek van egy „forgatókönyve”, hogy miképpen készül a karácsonyra. A sokat emlegetett keresztény gondolkodás is ezt sugallja. De nem kell ehhez feltétlenül vallásosnak lenni, a világi embereknek is szól ez az ünnep. Erre mi is gondolunk, még akkor is, ha a megközelítésre egy kis árnyék borul. Bár ez jelen esetben egy nagy sötét lepel.

Az persze nagyon is véleményes, hogy mit nevezünk a „másik” oldalnak vagy nézőpontnak. Megvilág(os)ító példaként, egy blogbejegyzésben talán karikák nélkül is belefér egy kicsit pajzán vicc.
Két barátnő beszélget:
- Ti próbáltátok már a másik lyukba…?
- Dehogy, mi még nem akarunk gyereket!

Már 2018. előtt kihelyezték a STOP táblákat, így könnyű dolgunk volt Brüsszelben, a repülőnek az álló talajra kellett megérkezni. Bár szerintem a Föld forgását bekalkulálta a pilóta. Másnap reggel a szálloda ablakából láttuk, hogy lovas rendőrök masíroznak az utcán. Nem egészen értettük, mire véljük a dolgot, hiszen egy békés hangulatú hétvége elé néztük. Végül is belefért az ünnepi látványosságba. Kisvártatva kiderült, Az EU miniszterelnökei éppen akkor tartottak csúcstalálkozót, így természetesen Orbán Viktor is ott volt.

Remélem, nem velem van a baj, de úgy látszik, vonzom a „híres” embereket, ha az az utazásról van szó. Még szerencse, hogy meglehetősen távol állnak egymástól, – időben is – sőt még csak nem is azonos oldalon. Így én is mentesülök a „valamelyik” oldalra való húzás vádja alól. A 80-as (igen az 1980-as) évek elején pont akkor voltam Moszkvában, amikor Kádár János. Nem találkoztunk, nem is azonos céllal érkeztünk. Ő a már kiépített baráti kapcsolatokat egyengette, mi meg a káposztaföldet az építőtáborban.

Oké, értem, hogy „nagyjaink” összegyűltek Európa (egyik) fővárosában. De mire ez a nagy készültség? A rendőrök kiket védenek és kikkel szemben? Azokat, akiket az Unió állampolgárai megválasztottak törvényes képviselőnek? – már akik megválasztották… Azok ellen, akik megszavazták őket? Mit lehet tenni, megfelelő távolságot tartva próbáltunk elmenni mellettük. (Akkor még nem írták elő a 1,5-2 métert.) A lovagok azonban vidáman nézelődtek, mosolyogtak, már amikor volt kedvük megszakítani a lóháton való „facebookozási” tevékenységüket. Látva a lazaságukat mi is beálltunk a sorba, fotózkodtunk velük. Eszük ágában sem volt bennünket elkergetni vagy a személyiségi jogaikra hivatkozva megbüntetni, esetleg ellenségesen viselkedni. Elbúcsúztunk, és indultunk a karácsonyi vásárba, ahol a díszvendég az „igazi” Mikulás, a lappföldi „Joulupukki" volt. Vidám zene, meleg (akarom mondani forró) italok, békés emberek, kellemes hangulat.

A következő napi program mi is lehetett volna más, (annyi ital után) mint a pisilő kisfiú „meglátogatása”. (Na meg persze a kislányé is, még mielőtt sérülne a gendersemlegesség, a női egyenjogúság, meg miegymás.) Akik figyelemmel kísérik a nyilvános helyen való közszeméremsértést maximálisan kimerítő „alakok” sorsát, tudják, hogy a kisfiút számtalan ruhakölteményben láthatták már a turisták. Külön bizottság van erre, akik felügyelik, illetve kialakítják a „srác” aktuális viseletét. Na, ekkor beugrott egy másik kép, csak hogy a visszaemlékezéseket egymásba ágyazzam. Jó másfél évvel korábban szintén Brüsszelben jártunk. (Ráadásul saját költségen! Jól megy mi? És még mi panaszkodunk országnak-világnak, nem mellesleg Európának. Mi, a szegény kis hátrányos helyzetű Magyarország sanyarú sorsú polgárai.) Visszapörgetve a képeket, a fenti fotót találtam. Igazi történelmi ritkaság. A pisilő kisfiú ruha nélkül! Mi sem szimbolizálhatná jobban a mai aktuális „politikai” helyzetet. Még bizottság sem kell, hogy hűen tükrözze napjainkat. „Mémesíteni” sem kell, mindenki tudja, miről van szó.

Ilyenkor még inkább elkeseredek, hogy az emberek mennyire beszűkített sávban látják a jelent, és ebből adódóan a jövőt. Az még hagyján, hogy ezt is megmagyarázzák. De nincsenek ész érvek, csak a „bezzeg” a másik oldal is, így meg úgy. Ahol természetesen szintén nincsenek ártatlan emberek, legfeljebb most „helyzeti előnyben” vannak. Vezéreik, egy cseppet sem különbek, legfeljebb máshol, másként… Idén nem utazhattunk Brüsszelbe, de a hírek így is eljutottak hozzánk. Mondanom sem kell, nem ilyenekre számítottunk. Hiába készülünk a kereszténység egyik legnagyobb ünnepére, – már akik ebben a szellemben várják – leginkább az álszenteskedés, ami most előtérbe kerül.

A „hétköznapi” embernek nem szabad elmerülni a politikában. Ha a „nagyok” játsszák is a „kis játékaikat”, nekünk még boldog lehet a karácsony.

Kép: Saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával