Gyarló az ember! Hajlamos sokszor mindent rögtön a negatív oldaláról megítélni. Szidjuk a bírót, a rendőrt, a portást, a biztonsági őrt. Nincs is erre jobb bizonyíték, mint az első mondat. De miért? Rutinból, szokásból? Ezt is értem, de a kérdés inkább az: miért alakult így?

A születés az egyik legcsodálatosabb dolog a világon. Még ha látványnak nem is olyan szép, és a résztvevőknek időnként fájdalmas is. De maga a tudat, az új élet kezdete mindenki reménnyel tölt el. De akkor miért, és főleg mikortól válik szinte szitokszóvá a rutinszerűség?

Születéskor még szinte senki nem az élet végkimenetelére gondol, pedig előbb-utóbb valamennyien tisztában leszünk vele. De megtölteni tartalommal csak úgy lehet, ha pozitívan állunk hozzá. A mindennapok gyakorlatát igenis a saját hasznunkra is fordíthatjuk. Kevés gyakoribb napindító dolog van a szokásaink között, mint a kávézás. Ez máris egy örömforrás, pedig rutinból jön. Senki se azért issza meg a „barna löttyöt”, hogy annak keserűségét vigye át a hétköznapokba. Rögtön jöhet egy összehasonlítás, egyben ellenpélda: Az édes élet!

Nálunk pl. a hétköznapi KV-zás pl. különbözik a hétvégitől. Hétfőtől péntekig csak valami iszkirisz-porból készült gyorsítót iszunk. Szombat-vasárnap pedig az elgondolkodtatóan és hosszasan kuruttyoló üzemmód a menő. A gépből is és az asztal körül is. Ugye, hogy ez is egyfajta szokás, pedig nem is azonos. 5+2, 5+2, 5+2.

Ezzel tulajdonképpen ki is lőttem a legrégebbi szokás eredetét. Pedig a kávézást nem is a kezdetek kezdetén vezettem be az életembe. A leginkább rutinszerű dolog a reggeli. Ebből nem engedek, csak kivételes alkalmakkor. Ha valahova reggelizni megyek! (Húsvét, disznóvágás.) Na, és reggeli után hova megy az ember? Dolgozni. Már ha megteheti. De tegyük fel, hogy igen. Már csak azért is, mert vizsgálatunk tárgyában az egyik leggyakoribb „rutinforrás.” Oké, azt értem, hogy nem mindenki szereti, ha mindent rutinból végez, mert úgy érzi, hogy abban nincs semmi kihívás. Kivéve persze, ha a megoldások is a rutinból fakadnak. De ezzel tulajdonképpen el is jutottunk az egyik talán szinonimának is nevezhető fogalomhoz: tapasztalat. Sőt ha így közelítjük meg, máris túlléptünk a megszokásokon. Erről ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha az életünk (és persze a munkánk) során számtalan apró (no meg nagy) különféle problémát megoldottunk. Így szereztünk benne gyakorlatot, ezért jutottunk el idáig. Volt például ebben a körben, (mármint a témafeldolgozásban) olyasvalaki, (meg lehet többen is csak nem merték bevallani) hogy milyen nehezen közelítette meg a kérdést. Ez szinte természetes, hiszen aki blogot ír, annak is van egyfajta komfortzónája, amiben általában elmerül. (Főzés, öltözködés, olvasás, horgászás, irodalom, történelem.) És ebből nem szokása, hogy kitekintgessen, mint az egyfajta védelmet adó csigaházból. Pedig mennyi érdekes dologra bukkanhatunk!

Konkrétan egy kommentelő kérdezte tőlem, hogy mi értelme van az ilyen kihívásoknak, hiszen a kutyát sem érdekli. Hááát a kutyát konkrétan lehet, hogy nem. De lehet, hogy a macskát, a hörcsögöt vagy a papagájt meg pont igen. Sőt a bloggerek meg egyfajta molyok!

Az ilyen kihívásoknak éppen az a lényege, hogy megmutathassuk egymásnak (meg a világunk iránt érdeklődőknek) hogy azonos – akár egyszerű, akár bonyolult – dolgokat, mennyiféleképpen vagyunk képesek megközelíteni. Természetesen adódik is a kérdés, hogy miképpen lehet az, hogy ennyire más módon látunk. Alapból az emberek különbözőek, ennél nagyobb közhelyet nem is tudtam volna itt elsütni. De mindannyian más környezetben élünk és dolgozunk. Más médiumokat látogatunk. (Most nyilván nem a spirituális környezetre meg a javasasszonyokra gondolok, de biztos ilyen is van köztünk.) Nem is lehet az összes médiafelületet végiglátogatni, így nyilván mindenki más szempontok alapján válogat.

Összegzésképpen – mintegy rutinszerűen – elmondhatom, hogy ma is tanultam valamit. Ne ítéljünk első látásra vagy olvasásra. (Jó, ezt se teljesen ma tanultam, de jól esett ez a szófordulat.) Úgyis az érettségi idejét éljük. Annak meg kifejezetten vannak szövegalkotási, illetve értelmezési tételei. Bocs, a metek-tanárnőmtől, (mert ma meg pont ebből érettségiznek az érintettek) de jelen helyzetben a fogalmazási szokásaim jobban meghatározzák az életemet, mit a logaritmustáblázat adatai.

Kép: Saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és az #mbbk_grafomágia ajánlásával

Jelen bejegyzés ötletgazdája az MBBK_GRAFOMÁGIA kihívásának megalkotója. Ha kíváncsi vagy, hogy mások hogyan dolgozzák fel ezt a témát, bökd meg őket a kék gombon keresztül!