Mindenkinek kell a kikapcsolódás. Van, akinek csak 5 perc szünet jut két munkafolyamat között. De ebbe még az oda-vissza útnak is bele kell férni a műhely sarkáig. De aki nyaralni megy…

A munkából hazaindulás előtt – mint minden nap – elmentem pisilni. Biztos, ami biztos, bármi történhet az úton. Na, nem mint ha attól félnék, hogy elüt a villamos, mert az itten mifelénk „vidéken” nincsen.

„Egész úton hazafelé, azon gondolkodám”, mit akarnak már megint elfedni ezzel a Balatonba pisilős történettel. Mert, hogy fedő sztorinak mindig lenni kell, csak az a fontos, hogy legalább addig ütősebb legyen, míg a valóság a felszínre nem kerül. Nem is tudom, miért nem a Velencei tóra húzták rá a vizes lepedőt, (akarom mondani a pelenkát) hiszen ott még ennél is nagyobb baj van. Akkora, hogy lehet az a néhány liter pisi is számítana, amit most „feleslegesen” engednek egyesek a Balatonba.

Néhány hete, hónapja, még azon meg a „vita”, hogy etikus e megfesteni a strandok vizét valami „anyaggal”, hogy kiderüljön, ki pisilt a medencébe. De hagy oszlassam el a felhőket, nem kívánok párhuzamot vonni, a kétféle víztér, a „Balcsi és uszi” (puszi és lavcsi a követőknek) víztere, folyadékmennyisége, öntisztuló képessége vagy egyéb fizikai jellemzői között. Legyen elég a józan paraszti ész, zárt rendszerű strandon nem pisilünk a vízbe. Bár, néha nem könnyű az eligazodás a kijelölt helyiségek között. A téma gyorsan elült, talán nem volt elég ütős. Vagy nézzük pozitívan! A figyelemfelkeltés hasznos volt, és innentől kezdve mindenki jól viselkedik. Vagy legalábbis átmegy a Balcsira.

Megint csak megidézem a gyerekkoromat, ami már jó régen volt… Mekkora buli volt fürdés közben a kádba pisilni. Mit gondoltunk mi még akkor az immunrendszerről, meg annak erősítéséről. 1-2 évtizeddel később, meg már azon nevettünk, ha a gyerek még azelőtt hason pisilt volna bennünket, mielőtt betettük a kádba. Utána meg onnan jött a „szökőkút”.

Természetesen a gyerekkori élmények nem hasonlíthatók össze egy „össztársadalmi problémával”, de hangulatkeltésnek mindenképpen elmegy. Már csak az a kérdés, hogy mi mellett vagy mi ellen akarunk hangulatot kelteni. Az, hogy a Balaton mindenkinek szívügye, ez nem kérdés. Aki sokat jár oda, annak azért, aki meg ritkán jut el addig, annak azért. De manapság leginkább az a felvetés, hogy ki mennyire tudja rátenni a kezét. Ennek persze lehetne jó oldala is. Hiszen ha valaki befektet, akkor elvileg jobban vigyáz rá, hiszen olyan, mintha a sajátja lenne. Na, ezt a határt igyekeznek is minél többen (pontosabban minél kevesebben) átlépni, és egyre jobban kisajátítani a „nemzeti lavrot”. Éppen a „NEMZETI”-ségére való tekintettel viszont nem lenne szabad teljesen bezsebelni. Ésszerűen működtetve akár mindenki jól is járhatna, és a nemzeti büszkeség is megmaradhatna. De mit jelent az ésszerűség? Éppen a főkolompos (Mészáros Lőrinc, a mindenhez is értő) mondta kutyafuttában egy újságírói kérdésre adott válaszában, (nem szó szerint idézve): ő okosabb, vagy legalábbis valamit jobban csinál, mint Mark Zuckerberg, és ezért nő gyorsabban vagyona.

Az okoskodásba sok minden belefér. Például, hogy a sok pisitől romlik a vízminőség, ezért elértéktelenednek a telkek, olcsóbban hozzá lehet jutni. Nem akar odamenni senki, majd eladják ezt is a „jóságos” Lőrinc bácsinak. A többi ok csak mellékes. A mérhetetlen mennyiségű kemikália, ami a környékbeli gazdaságokból odajut, az nem is érdekes. Az illetéktelen vízfelhasználás, a „cserébe visszaadott” szennyvíz tényleg csak hab a tortán. A természetes vízszűrő és „átalakító” nádasok eltűntetése tényleg csak „blama”. Vigyázat, a heti aktualitás is csak mellékszál. Éppen most pisilt bele Lőrinc a dinnyébe! (Neeeeeeeeem, nem a Mészáros.)

Egy mai beszélgetésben kérdezték, hogy tudok e még nagyobb hülyeséget mondani. Tessék: Képzeljék el, a 80-as években idejártak hozzánk nyaralni a kelet- és nyugatnémet turisták. Ott találkoztak a Balaton partján. Hogy a beszélgetéseiket ne tudják lehallgatni, bementek traccsolni a vízbe. Vitték magukkal a „Balatoni világost”. De mivel órákig bent voltak, a bevitt mennyiséget le kellett engedni. De nem ám az üres üvegbe, hanem bele a Balatonba. De akkor ez senkinek se fájt. A „Zimmer Ferik” korszakában, csak az volt a probléma, ha a sör lóhúgy-meleggé változott.

Mit akartam volna ezzel elfedni? Csak azt, hogy néhány héttel ezelőtt Teneriffe-n voltam, és Isten bizony belepisiltem az óceánba. Otthagyva ezzel a biológiai lábnyomomat. Hogy ennek van e köze a polgárpukkasztáshoz, tessék elolvasni az erről szóló „kordokumentumot”. Sőt a kép alapján egy másik kirándulást is sikerült megidézni.

Már ezért is érdemes volt indulás előtt elmenni pisilni. Nem kellett annyira sietni hazafelé, így volt idő mindezt átgondolni. Gyorsan meg is jött az ihlet, meginni egy sört, mintegy ingerkeltőként. Csak azért, hogy tusolás közben – csak úgy nosztalgiából – belepisiljek a kádba.

Kép: Saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával