1956-ban kitört a forradalom. Nem kétséges, hogy voltak politikai összefüggései. Valahogy „megoldódott”. Vérrel, verejtékkel. Azóta többen, többféleképpen átértelmezték.

2006-ban volt az egyik „leglátványosabb újragondolás”. Vérrel, verejtékkel. Kiegészítve provokátorokkal, és azokkal, akik felültek nekik. Mára már egész közel állunk az igazsághoz. Legalábbis az ’56-os eseményekkel kapcsolatban.

A mai „modern forradalmárok” persze igyekeznek új értelmet, vagy legalábbis új kapcsolódási pontokat találni. Mivel az „értékelők tábora” meglehetősen színes, (és most nem kell kapcsolatot keresni a testhőmérséklettel) így a kép ismét elég zavarossá válik. Legalábbis ami a mai életünk párhuzamait illeti. Ami „hiányzott”, a vér és a veríték. Mégsem lehetett teljes békét hirdetni. Még azon az oldalon sem, ahol nagyon előrehaladottak a „béketárgyalások”.

A meneteket többféle állatsereg szimbolizálta. Sajnos legkevésbé sem a megemlékezés vagy a tisztelet jegyében. Lehetnek akár birkák, akár kutyák, utóbbiak többféle méretű és darabszámú farokkal. A labdarúgás szerelmesei felől nézve tele „idegenlégiósokkal”. Ember legyen a talpán, aki eligazodik rajtuk. Mi általában – ahogy most is – azokkal tartottunk, akik a csendes megemlékezés hívei. Ez nem jelenti azt, hogy semmittevéssel vártuk, és várjuk majd a csodát. Ez ügyben is mindenkinek meg kell találni, és ki kell használni a saját lehetőségeit.

„Ki tollal, ki kalapáccsal”… ki meg pásztorbottal, vagy a kiskutya farkával. Akár kettővel.

Kép: a pixabay segítségével készült

A téma érzékenysége miatt a cikkben nem alkalmaztam elterelő gondolatokhoz vezető linkeket. Mindenki a belátása szerint lépjen tovább!

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával