A bejegyzés címe már a film megtekintése előtt megszületett, jelezve, hogy megnéztem. (Illetve akkor még csak azt, hogy meg fogom nézni.) Aztán a képsorokat nézve azon kaptam magam, hogy annyira nem is ütöttem mellé a cintányérnak!

Sokféle indokot lehetne felhozni arra, hogy valamit megteszünk vagy nem. Ha nincsenek épeszű okok, akkor életbe léptetjük az 50%-os szabályt. Vagy így lesz, vagy úgy. Így történt ezzel a filmmel is. Vagy megnézzük, vagy nem. Mi igen, megnéztük! Rögtön adódik is rögtön a kérdés: miért?

Szóval van ez a „Gyurcsány”-film, amit vagy egyik, vagy másik oldalról, de egyfolytában az arcunkba tolnak. Lehet ezt IQ-ból elutasítani, őket sem ítélem el (csak) emiatt. De a létezése „bekövetkezett”, és benne mégiscsak a hétköznapjaink „főhőseit” láthatjuk, még ha valós alapokon is, de tudjuk, hogy megírt összefüggésekben és szerepkörökben.

Ha cigisdoboz lenne, akkor rá lenne írva, pl. hogy „káros az egészségre”. (Kicsi spoiler: ez is feltűnik a filmben, de teljesen más összefüggésben.) Ha élelmiszer, akkor „nyomokban” politikát tartalmaz. Így meg, hogy valóságelemeket is tükröz, könnyen elkendőzhető, az ugyancsak klasszikus mondattal: „A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.” Az meg, hogy szándékosan tűnnek fel ismert szereplők, (és abban a színben, ahogy) mutatja, hogy a rá „áldozott” pénz, honnan érkezett. (Az ilyen dolgokat erősíti az INDEX „Ma is tanultam valamit” sorozatának idevágó bejegyzése is.)

A mai fiatalok, azért „utálják” Hofit – pedig a legtöbben már nem is ismerik – mert folyton őt idézik, mint a kor – egyébként szinte egyetlen – klasszikusát. De mit ad Isten, már megint igaza van, pontosabban még mindig aktuális. Dúdoljuk csak együtt:

Én elszabtam, te elszabtad,
Ő elszabta, mi elszabtuk,
Ha elszabtuk, hát elszabtuk,
Utólag már szabhatjuk.”
- Pamparariram, ’hatjuk!

Van itt még egy érdekesség, amit igazából nem is értek, hogyan került szóba. Sokáig tartogatták a főszereplőket alakító színészek kilétét. Ez önmagában még nem lenne baj. Az ok inkább figyelemre „méltó”. Nevezetesen, hogy milyen hatással lesz ez az ő későbbi karrierjükre. Persze, hogy vannak kifejezetten olyan művészek, akik beszorultak bizonyos karakterekbe, és nehezen képzelhetők el más szerepkörben. Na, de itt olyan hangok is hallhatók voltak, miszerint a „vállalkozók” későbbi sorsa egyenesen megpecsételődött. Akkor hagy hozzak megint egy távoli párhuzamot. A történelem során számtalan olyan személy létezett, akit az utókor finoman fogalmazva is ellentmondásosat ítélt vagy ítél meg. Hitler, Sztálin, hogy csak a kortársakat említsem. De voltak más diktátorok, vagy egyéb nem kívánatos személyek is. Az őket bemutató filmek és szereplőik, akkor alapból elítélendők? Ezek a mozik nézettség nélkül halálra ítéltettek? Aligha. Akkor mi ez a felvetés már megint? Ugye, hogy egy újabb agymosásnak vagyunk tanúi!

Beszéljünk konkrétan a filmről? Na, jó egy kicsit! Nyilván a „történelmi” eseményeket be kellett illeszteni a mai magyar valóságba. Ez két fiatal (egy fiú egy lány) párkapcsolatán keresztül sikerült. Ha azt írom, hogy ennek minden „szépségével”, akkor ezzel már tovább is mentem az egész filmre vonatkozóan. Bizalommal és bizalmatlansággal, a munkával és az abba vetett hittel, amelyek napi konfliktusai kihatnak a magánéletre és a „hivatalra” is. Ismét bebizonyosodott, hogy két „kisember” egymás közötti viszonyát csak ők határozhatják meg. A rájuk ható külső erőket csak ők tudják kezelni egymás között. De amint kilépnének a komfortzónából, és a világot akarják „megváltani”, ott egyéniben és párban is nagyon kevesek. Megfelelő kapcsolatok nélkül az egyén elveszett. Bármennyire is határozott, céltudatos és törekvő, meg kell találni azt a közeget, ahol meg vannak a kapcsolatok az előremenetelhez. Aztán, hogy megtalálják e az ehhez megfelelőt, az már más lapra tartozik.

Örülök, hogy nem hallgattam az alapból „sz@r”-film című előítéletes hangokra, még akkor sem, ha olyanok mondták, akik látták. Mint film, igenis elment! – na jó, teával és popcornnal.

Kép: Pixabay alapokon...

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával