Nyár van, sokat lehet utazni, kirándulni, gyönyörködni a csodás erdeinkben. De meddig?
Számtalanszor utaltam már arra, hogy a „hivatásos irkászok” (az „f” szándékosan maradt le) mennyire irtóznak a sablonos szójátékok vagy az indokolatlanul sok közhely, vagy közmondás alkalmazásától. Na, de amikor kormányoldalról szinte szó szerint érkezik egy ilyesfajta kinyilatkoztatás, akkor kinyílik a bicska az ember zsebében. Pontosabban megmozdul a fejsze a kezében, mert most ezutóbbiról van szó.
Persze, tudom, vészhelyzet van! De megint úgy tűnik, szakmai kérdésből csinálnak politikai ügyet. Bár az is lehet, hogy én ülök fordítva a trójai falovon. A fakitermelés korlátozására vonatkozó tilalmi intézkedéseket felfüggesztették. Védett területeken is lehet tarvágást végezni. Nem kell fafajcserés telepítést végezni, sőt olyan olvasatot is láttam már, hogy fát sem kell telepíteni, hanem a természet megoldja valami borókás formájában. Nem is merem tovább fokozni, mert még azzal vádolnának, hogy tudatosan kutattam a „böszmeségeket.” (Ugye, hogy más is képes ilyeneket mondani? ... és most nem magamra gondoltam.)
Ennyi szerintem pont elég arra, hogy tudatosan vágjuk magunk alatt a fát. Miért? Hogy legyen mivel fűteni az iskolákat. Bár ott egyelőre, nemcsak fa nincs, hanem kazánfűtő sem igazán akad.
Én 1985-ben érettségiztem, bár nem az említett szakmában. Az egyik osztálytársam viszont büszkén mesélte az 5-éves találkozónkon, hogy milyen jó sora volt ebbéli minőségében. Igaz, azóta eltelt néhány esztendő.
Gondolom ez a mesterség az utóbbi időben „kissé” háttérbe szorult. De itt az idő, hogy a kormány által oly büszkén emlegetett munkanélküliségi mutató még kedvezőbb adatokat produkáljon. Bár szerintem ezt nem igazán lehetne alkalmi- vagy közmunkával kiváltani.
Úgy látom, hogy a „mémgyártási” szekción kívül nem igazán indult be ez a fatüzelésű projekt. Igaz az iskolák darabszámához méretezett tűzifa mennyiséget elképzelni sem tudom, honnan szerzték volna be. (Ezt nem biztos, hogy bevállalták volna a vakcinabiznisz hanyatlásával máshova irányított repülőgépek. A fa-szállítás nem egyszerű, bár ha máshova tesszük a kötőjelet... Azzal nap mint nap találkozhatunk. abban is ki lehet melegedni egy rövid időre.) Mert az oroszoknál biztos lenne ennyi fa. Csak az kell hozzá, hogy adott időszakban éppen jóban legyünk velük.
Az „egyszeri” ember elmegy fát vágni a fiával az erdőbe. Megszólal a fiú:
- Viszontlátásra „idösapám”!
- Mit köszöngetsz, még nem végeztünk?
- Még nem, de maga felé dől a fa.
Nos a példabeszédbeli Öregnek már eljött a világvége. Azért remélem mi még 1-2 telet átvészelünk!
Kép: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
