Kijött egy jogszabály (változás) arról, hogyan ítélik meg a gyorshajtást. Mi hogyan éljük meg ezt?
Mindenek előtt tisztázzunk valamit. Azok közé tartozom, akik nagyon elítélik, ha valaki folyamatosan szidja a rendőröket akkor, amikor ellenőrzik a közlekedőket. Kérem, azért (is) vannak, hogy szondáztassanak, igazoltassanak, ellenőrizzenek, sőt ha szükséges bírságoljanak. Nem kell takarózni azzal, ha elzárt helyen állnak, megbújva traffipaxoznak vagy drónoznak. Nem kell szabálytalankodni, és nincs veled bajuk.
Az autósok közössége az ország legnagyobb számú csoportja. Persze az azért barokkos túlzás, hogy közösségnek nevezzük őket, azért mert sokan vannak, és mindegyikük „berreg”. Az igaz, hogy az üzemanyag áremelésnél egyszerre emelik fel a hangjukat. De az is általános, hogy egy „véleményes” közlekedési helyzetnél mindig a „másik” felmenőjének kell(ene) tologatni a bugyit.
Mi persze „Bezzeg-ország” vagyunk! Ha vaj van az emberek füle mögött, egyből támadnak. Pedig ez nem a legjobb védekezés a … című műsor. A másik így, a rendőr úgy… De ez megváltoztatta már valaha is a helytelen cselekedet megítélését? Aligha. Legfeljebb olaj a tűzre. Jellemző ez az általános vita-„kultúrára” is, de a közlekedésben különösen gyakran fordul elő.
A közlekedési szabályok egyértelműek, mindenkire vonatkoznak. Arról, hogy jók e, persze lehet vitatkozni, de ettől még be kell őket tartani. Ezeket a szabályokat nem a rendőrök hozzák, ők arra hivatottak, hogy betartassák! (Az utca ugyan egy nyílt fórum, de ott nem lehet ezeket megvitatni.) A bekezdés első mondatában azért van egy kis csavar. A STOP táblánál meg kell állni! A behajtani tilosnál nem lehet befordulni. A piroson nem lehet átmenni. A megállni tilos táblánál nem lehet parkolni. Tiszta sor: nem álltál meg, behajtottál, átmentél, megálltál. A szabályok ugyan valóban egyértelműek, ellenőrzésük is konkrét, de… Van egy érdekes „terület”. A haladási sebesség. A szabály itt is egyértelmű, ennek ellenőrzése azonban már kevésbé „korrekt”. Hiteles mérőműszer ugyanis csak a hatóság kezében van. Az autós lábában van egy kis „balance”, még akkor is, ha a szeme előtt konkrét a műszer, főleg, ha már digitálisan mutatja az értékeket. Mi ezzel a baj? Az ember – gyakorlattól függően – érzi, hogy egy adott szituációban mennyivel halad. Igen, de ebben van egy kis tolerancia. Mondjuk 5-10 km/h. Tehát egy városi közlekedésnél mondjuk 45 és 55 km/h között halad. Vagy egyfolytában az órát nézi – ami bár nagyon fontos – a forgalmi helyzetek értékelésére nem sok figyelme marad. Pedig ez pillanatok alatt változik, különösen lakott területeken.
Lassan jutottunk el ide, pedig nem volt sebességkorlátozó tábla. Nemrég látott ugyanis napvilágot, hogy a megváltozott jogszabály szerint már 1-2 km/h-s sebesség túllépésnél is bukhatjuk az „egyre olcsóbb” üzemanyagon megtakarított pénzünket.
A jogszabályalkotóknak megint elgurult a gyógyszere. Kérdés, hogy ez most csak propaganda eszköz, vagy valóban alkalmazni is szeretnék a szigorítást? Értjük a „jó szándékot”, legyen lassabb a tempó, kevesebb lesz a baleset. Itt szeretném felhívni az illetékesek figyelmét, hogy a közlekedés veszélyessége nem az 1-2 km/h-n múlik, hanem a 20-30-50-100-as nagyságrenden!
Van azonban még egy „csalafintaság”. A sebességmérést, és annak következményeinek kezelését két módszerrel végzik. Az egyik, amikor áll a „szerv” az út szélén áll és úgy mér, majd néhány száz méter után megállítanak, és úgy büntetnek. A másik, amikor telepített automata rendszerek vannak, és utólag (hetekkel később) kapunk „értesítést” arról, mennyi is az annyi. A két rendszernél mások a határok… Sebességben is például. De ez a kettősség ugye, hogy „megmosolyogni való”? (Arcos könyv posztokban így figyelmeztetnek a „fotózásra”.) Ugyanazon szabálysértésért más megítélés? Ez nem kettős mérce, hanem nettó marhaság!
Sok portálom megírták már, hogy figyelmesen el kell olvasni a jogszabályokat, illetve az ezzel kapcsolatos magyarázatokat. Valljuk meg őszintén, hogy egyikünk sem a Magyar Közlönyből tájékozódik nap, mint nap. De ha még úgy is lenne, akkor sem értenénk a jogi szövegalkotás szövevényes gondolatait. Pedig ezek alapján ítélnek meg (vagy el) bennünket. Tehát: kellene valami hiteles, de egyértelmű felület, ahol „emberi nyelvre lefordítva” magyarázatot találnánk egyes jelenségekre, amelyekkel együtt kell élnünk. De ami a legfontosabb: ne hajtsunk gyorsan!
Kép: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
