Elsősorban le kalappal mindazok előtt, akik tevékeny részesei a jelenlegi árvízhelyzetben való helytállásnak! Természetesen azoknak is köszönet, akik a háttérmunkákat elvégzik, hiszen nélkülük sem működne az egész, de…
Mai „modern” világunkban már meg sem lepődünk, ha egyesek a veszélyhelyzetek „farvizén” próbálnak meg „élősködni”. Az, hogy most a jelenség még éppen „rímel” is az aktuális folyadékkal, még ezzel is az ő malmukra hajtja a vizet. Sőt annak is tanúi lehetünk, hogy magukat túlértékelve igyekeznek „lepipálni” Pelikán Józsefet.
Bármennyire is komoly eseményről van szó, ami leginkább szakmai feladatok elé állítja a védekezésben résztvevőket, a helyzetnek számtalan „hozadéka” van. A politikusok, közéleti személyiségek, a sajtó mind-mind olyan „tényezők”, akiknek illetve amelyeknek a közvélemény számára, a feladataikon túlmenő hatásai is vannak. (Reggeli helyett természetesen nem a bölcsesség kövét simogattam. Magam is tisztában vagyok, hogy ez más eseményeknél is így van. De az elhúzódó árhullámban egyeseknek elég sok idő jut arra is, hogy a saját „jelentőségüket” is kiemeljék.)
Számtalan esetben jelent már meg előttünk az ország egykori népességének száma, a bűvös 10.000.000. Mondhatjuk, hogy a jelentős fogyás „természetes”, de csak erősen idézőjelben. Mert kis hazánkban a természet nem csak árvizeket okoz, hanem az emberek kiáramlását is az országból. Így a nagyszámú játékvezető, miniszterelnök, szövetségi kapitány, kitűnő sofőr, és megannyi más mesterség szakavatott képviselőjének otthonában egy „picit” kevesebben laknak már.
A „szakértői bizottság” (a közvélemény, kiemelve az internet népét) hangsúlyozásában „természetes” hogy a szájukra veszik a jelen, a múlt és a jövő??? politikai főszereplőit. De azokat, akik Orbán Viktor kezébe látnák a legjobb helyen a homokzsákokat, hagy intsem egy kis önmérsékletre. Az, hogy megjelenik a kritikus helyeken, igenis rendjén való. Ez a világ bármely hasonló helyszínén így helyes. Így valószínűleg hitelesebb annak a feladatnak a kommunikációja, amit képvisel. Jelesül, hogy a szervezési feladatok rendben mennek, az anyagi források rendelkezésre állnak. Az más kérdés, hogy a ciklus végén előkerülhet a „lapát” is.
Azt csak zárójelben teszem hozzá, hogy az árvízvédelmi munkálatok nem csak a kritikus időszakra vonatkoznak. Az elképzelhetetlen mértékben eluralkodó vagyonfelhalmozás – amely természetesen nem csak kis hazánkban értendő – ilyenkor ismét előtérbe kerül. Mármint hogy lenne jobb, hasznosabb helye is ezeknek az „értékeknek”. Talán a „pórnép” is más szemmel nézne az „uralkodó osztályra” ha csak árnyalatnyival is kisebbek lennének a vagyoni különbségek.
A „hanyatló” vagy éppen „feltörekvő” korszakukat élő politikusok között egy kicsit más a helyzet. Egyetlen közös bennük talán, hogy éppen úgyis „ráérnek”. Gyurcsány Ferencről egyre inkább kijelenthető, hogy egy letűnt korszak jelképévé vált. Ha eddig nem sikerült neki egy OV-hoz hasonló másodvirágzást elérnie, ezután már aligha „várhatunk” tőle ilyesmit! Ettől függetlenül köszönjük meg neki is a homokkal való jótékony foglalatosságot. A Magyar Péter „jelenségről” pedig már sokan és sokszor írtak, de a végső megfejtés még egy kicsit várat magára. Egy azonban bizonyos: kitűnő a marketingje, hiszen működik. Ezt még maga a „főni” is elismerte, ha nem is ennyire nyíltan. De hogy a hatásaira való tekintettel hozott már intézkedéseket, az tuti. Hogy valójában mire képes MP, az még a jövő zenéje, feltéve ha valóban eljut odáig, és lesz „fellépési” lehetősége. Jaj, nála se felejtsem el kiemelni, árvízi védekezés: pipa, és köszi! A celebek felsorolását most mellőzném. Már csak azért is, mert remélem, sokan vannak köztük, akik valóban a jó szándék szellemében lapátolnak, és nem „csinálnak” belőle médiaeseményt. Mert azt ugye látjuk, hogy vannak „üdítő” kivételek…
Van itt még valami, amit érdemes tisztázni. Az árvízi védekezésben résztvevőknek akad egy különleges „kategóriája”. (Ezt most nem az irónia, hanem a megfelelő szó „keresése” miatt tettem idézőjelbe): az önkéntesség! Bár szerintem a szó önmagáért beszél, mégis vannak olyanok, akik ezt „kissé” másképp értelmezik. Olyannyira, hogy egyenesen felszólítanak másokat arra, hogy vegyenek részt maguk is a küzdelemben. Ráadásul olyan stílusban, hogy még ott is kiveri a biztosítékot, ahol elővigyázatosságból már kikapcsolták az áramot. Különbséget kell tenni ugyanis a felhívás, és a gúnyos formában tett utalás, fenyegetés uszítás között. Bár az internet világában már mindenki mindent tud mindenkiről, de a valós életkörülményeiről a legkevésbé. Nem tud mindenki „önkénteskedni”! Ennek oka lehet akár a saját- vagy más, ápoltak betegsége, távolság, időbeosztás, esetleg kóros munkamánia, vagy bármi, ami nem tartozik a „közvéleményre”.
Persze ez utóbbi gondolatmenet „valaki” már sokkal hitelesebben megfogalmazta az „arcoskönyvében”, kevésbé kertelős stílusban: olyan Pottyondy Edinásan… Lehet őt szeretni vagy nem, csak az a baj, hogy tényeket nehéz megmásítani. Még akkor is, ha erre vannak „fizetett alkalmazottak”.
Egyszer már elsütöttem ezt a „poént” itt a blogon is… de most nem véletlen, hogy tovább folytattam, az eredeti szöveggel, mint anno… Ezúttal is csókoltatja a „Dunántúli ÁFÉSZ” Juhász Ferencet!
ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
építse, építse, építse ezt a hazát!
Kép: Saját (Remélem mielőbbi jövőkép - a most sokkal szelídebb Tisza Szegednél.)
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
