Annyi légi jármű közlekedik már a fejünk felett, hogy már nem is kapkodjuk…
Ugyan kinek tűnik fel egy kósza repülő, ha éppen rossz irányba is megy. Szerencsére azért vannak még erre szakosodott „hivatalok”, amelyek a megfelelő útirányt figyelve, biztosítják a légiközlekedést.
Igen ám, de ha egy gép felszáll, akkor annak landolni is kell. Ezt általában tervezetten teszik, nem nagyon repülnek csak úgy a „vakvilágba”. Főleg a célállomás fontos. Útközben még csak-csak „útba igazítják” a légiirányítók, átadják egymásnak a gépmadarakat. Na de az utolsó ponton csak ki kell(ene) derülni, hogy minek is ment oda, ahova… Ezért is olvashattuk meglepetten, hogy egy magyar gépet nem engedtek leszállni Boszniában.
Pontosítsuk csak egy kicsit. Az első hírekből még csak annyit tudtunk, hogy egy katonai gépet nem engedtek leszállni. Háááát én nem vagyok egy nagy repülési szakértő… De úgy gondolom, hogy egy katonai járműnek az útját (földön, vízen, levegőben) egy „picit” gondosabban összehangolják a társszervezetek. Abban meg biztos vagyok, hogy egy katonai illetve polgári eszközre szabályok (is) vonatkoznak. Tehát ha valahol egy katonai gépet nem engednek leszállni, ott több kérdés is felmerül…
Emlékeztek még mekkora médiavihar is volt abból, amikor „kormánygépet” vettünk. (Igen, mi adófizetők álltuk a számlát!) Azt mondták, ez nem kormánygép, ez katonai jármű. Azóta már tudjuk, hogy (főleg) nem. Hiszen attól, hogy „tudomásul vettük” (ami az én olvasatomban nagyon nem egyenlő a „beletörődtünk” fogalmával) még napi szinten látjuk (nem csak az M1-en) hogy általában nem „egyenruhások” szállnak ki belőle. Hacsak a „pártkatonákat” is nem soroljuk közéjük.
Aztán... egyszer csak kiderült, hogy ezen a gépen a külügyi államtitkár utazott. Ugye-ugye, nem is annyira volt „katonás” ez a küldetés! – legalábbis papíron. Na már most… A fogadó ország most a „katonai gép” jelenléte ellen „tiltakozott”, vagy „csak” honfitársunk személye zavarta ennyire a légkört? (Szerintem mindkettő, de most ne legyek már ennyire „ellenzéki”.) Maradjunk annyiban, hogy csak az előbbi. De szerintem ezt az „illetékesek” azért csak sejthették.
Nem lehetett volna valami polgári gépet „bérelni”. Azt is mi fizetnénk. Vagy az már nagyon „látványos” lett volna? Tudjátok, azt, amelyiket „szoktuk”! Én csak annyira hagy legyek rosszmájú, hogy később azt olvastam, hogy az nem ért rá, mert „más fontos személyeket” hozott haza éppen.
Persze lassan-lassan tisztult a kép, és ezt nem amiatt írom, hogy egyre alkalmasabb lett az időjárás a repülésre. Banja Luka forró pont Boszniában. Mint ahogy gyakorlatilag bármelyik régió a Balkánon. Ennek nyilván az egyik legfontosabb oka, hogy a II. világháború óta itt „változtak” meg legtöbbször a határok. Már pedig ha ebbe még kívülről is „belekotyog” valaki, akkor az ott biztos nem lesz népszerű.
Önmagában még csak-csak „tudomásul vennénk” valakinek a „nemkívánatosságát”. Csak az a baj, hogy az „ottani” megítélés szerint az jön le, hogy megint a magyarokkal van a baj. Persze én balga, nekem még erről is a címbéli gyermekkori játék ugrik be. Ez még nem is lenne akkora baj. Csak ebben mindig volt egy zálog is, aminek igazából a kiváltásával szokott probléma lenni. Mert ugye mit érdemel az a „bűnös”…?
Kép: Index (csak illusztráció)
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
