Azon gondolom, senki sem lepődik meg, hogy egy párkapcsolatokkal (is) foglalkozó felületen egy ilyen tartalommal találkozik először. És ugyebár a cím is sokat sejtető! Na, akkor jöhet is az első megjegyzés. Azt mondják, (a hozzáértők IS) hogy a címadás egy külön tudomány, vagy legalábbis felér azzal. Úgy gondolom, már itt figyelmen kívül hagyták ezt az íratlan szabályt. De ne aggódjatok, nem ez az egyetlen dolog a film kapcsán, ami miatt megvakartam néhányszor a buksimat.

Az előzetesekből ennyit lehetett tudni: „Amikor egy kisvárosi nő találkozik egy rejtélyes férfival azt gondolja, talán ő az álmai pasija. Azonban hamarosan gyanítani kezdi, hogy valami nem stimmel.” (Forrás: Pesti Est) Magyarul beszélő akció vígjáték. A főszerepben: Tom Cruise, Cameron Diaz.

Jaaaaaaa! És amerikai! Ezt csak azért tartottam fontosnak kihangsúlyozni, mert ez egy olyan ország, ahol egy filmsztár – Sandra Bullock – egyazon esztendőben megkaphatta az Aranymálna (a legrosszabb filmért járó) díjat és az Oscart! Sőt át is vette mindkettőt!!! (Vigyázat valódi sztárról beszélünk! Nem egy „Megasztáron” szocializálódott közönségnek, korábban jobb sorsra érdemes, de celebbé érett emberek által (el/meg)ítélt „paprikajancsik” (és „juliskák”) népes seregéről!)

Az előzetesbeli bevezetésből már gondolom sokan megjöttünk. Ebből (még) ne ítéljünk! Sőt a főszereplőkből sem. De esküszöm, a málna/Oscar párhuzamra még én se gondoltam – akkor. Hogy a véleményem hogyan formálódott két óra alatt, remélem, kiderül a végére.

A történetből néhány konkrétum. Azon gondolom, senki se lepődik meg, hogy két vonzó fiatal találkozása egy „véletlen” összeütközésből adódott. (Neeeeeeem autóval, annyira nem amerikai a dolog! A koccanás meg egyébként is magyar „sajátosság” és azt Spiró György írtaJ!) Esetlenkedés és értetlenkedés, amit dramaturgiailag hogyan is lehetett volna másképpen tovább fokozni, mint hogy megismételték!

Nem túl bonyolult történet (story – de majd, mint később is látni fogjátok, igyekszem kerülni az idegen kifejezéseket), itt is egy rejtélyes tárgy birtoklásáért folyik a harc. Nem is értem, hogy maradhatott ki, hogy a főhősnőre nem hajtott valamelyik fő gonosz.

Talán pozitívumként értékelendő, hogy bár itt is töltöttek és lőttek, de a szokásosnál kevesebbszer. (Ja, és a töltés-ürítés aránya is arányban állt egymással.) A találati pontosság persze a szokásos és egyoldalú. Főhősünk egyszemélyes magánhadserege vitte a prímet, a váltakozó létszámú, aktuális rosszfiúkkal szemben. Az ügynökséget – amit kissé meglepő módon nem neveztek FBI-nak vagy CIA-nak – természetesen nő vezette. A szigorú etikettnek megfelelően a férfiak határozottan engedelmeskedtek, mígnem közöttük is feltűnt a fekete bárány. Ez – „meglepő módon” – főhősünknek is szembeötlött.

Ha már az elején is utalást tettem rá, közelítsük meg a dolgokat más oldalról. Nevezetesen a férfi nő viszony szemszögéből. Hááááát innen nézve sem egy bonyolult a történet. Meglepő módon nem volt vetélytárs. Egyik fél sem eshetett tehát kísértésbe. De azért nem állom meg, hogy ne tegyek fel egy kérdést, ami akár fórumtéma is lehet(ne). Miért van az, hogy a főhős(/nő) mindig a legmenőbbe, a „legmacsóbba”, vagy időnként a legszerencsétlenebbe zúg bele? Még megtoldanám azzal, hogy akarva vagy akaratlanul. Normális ez? Pontosabban ez így normális?

Aki kedveli az autós (motoros) üldözéseket – meghazudtolva néhányszor a fizika törvényszerűségeit – itt is megtalálja számítását. Még akkor is, ha nem készült matematikusnak, mert a képlet nem túl bonyolult.

Nehéz úgy lecsengetni egy film végét, hogy ne lőjük le a poént (jaj, a happy end-et – mégiscsak amerikai filmet néztünk) de egy dolog mellett nem tudok elmenni. El tudja valaki képzelni, hogy egy igazán amerikai filmben a városok közti távolságokat mérföld helyett kilométerben adják meg? Egy olyan országban, ahol még a (magukat mindenki felett állónak képzelő – saját tapasztalat) mérnököknek is gondot okoz az ISO és az angolszász mértékegységek közötti átváltás? Aki nem érti, mire gondolok, nézze meg a filmet! Legalább ezért!

Ha másra nem is, arra biztosan jó ez a film, hogy valaki egy kezdődő kapcsolat kiindulópontjaként elmenjen rá újdonsült partnerével. Az biztos, hogy a mozi után a filmről nem kell sokat beszélgetni. De minden másról igen! Ha ezt a két órát, amit a film nézésére szántak nem sikerült megtölteni tartalommal, remélem utána sikerül pótolni. Leginkább ehhez kívánok jó szórakozást!