Mozi: Az utazó
Ha ez még nem nagyon jött volna le mindenki számára, talán a mostani film kapcsán kiderül, hogy amiket én itt leírok, azok inkább élménybeszámolók, mintsem filmkritikák. Bár a kettő között nyilván összefüggés is van, – legalábbis remélem – én inkább az előbbire helyezném a hangsúlyt.
Jó ez a film, – csiripelték a verebek, de hogy ne tűnjön ennyire sablonosnak a bevezető, – mormogta ezt egy oroszlán. De persze erre alapozva legalább annyira mellé lehet nyúlni egy filmválasztásnál, mint annak eldöntésénél, hogy melyik állatot szeressem jobban. De aki azt hinné, hogy ezzel vége az állatkerti sétának, az nagyon téved. Kicsit megkésve érkeztünk, így már sötétben sikerült elfoglalni a helyünket. Én ugyan nem bántam, mert a múltkor az összes filmelőzetest „sikerült” megnézni. De a jövőbeni mozis terveket illetően csak annyit szűrtem le, hogy ötből semmi… Most se lett volna másként, de az utolsó reklámnál felkaptam a fejem. Mogyi! Na, ez még a mókusoknak is tetszett!
És ekkor váratlanul megszólalt egy finoman szólva is „szép korú” hölgy mobiltelefonja… Egyre erősödő rikácsolásával tájékoztatta a másik felet, hogy zavarják a háttérzajok, amelyek biztos behallatszanak a telefonba, ezért még hangosabban kell beszélnie… Finoman fogalmazva a környékén ülőket is zavarta, akik a vérmérsékletüktől függően, ezt igyekezték is a tudomására hozni. Mi megbocsátóak voltunk, hiszen a tudomásul (nem) vételükből leszűrtük, hogy újdonság volt nekik ez a közeg. Főleg, miután az SMS-eit is felolvasta a „pasijának”.
Miután a vetítőben mindezek ellenére mégis úgy döntöttek, hogy levetítik a filmet, előbb-utóbb meg is jelent Erin (Angelina Jolie). Igaz inkább hasonlított egy dámára, mint egy valamire való maffiózónak vagy szélhámosnak a barátnőjére. Na, ekkor még én se tudtam eldönteni, hogy kire is kellett volna hasonlítania.
Akiket önmagában csak a neve vonzott be a terembe, az nem sokat láthatott belőle, hiszen végig be volt csomagolva. Sőt azt is megkockáztatom, hogy úgy sikerült neki a főszerepben maradni, hogy egész jól hátrahúzódott. Tulajdonképpen az elejétől kezdve ő is csak Alexet kereste, mint ahogy egyébként mindenki. Johny Depp meg egy olyan fazon, akinek egyébként valóban ezer arca van. Lehet, hogy egy olyan közegben, ami még ráadásul meg is van rendezve még nehezebb megtalálni? Jó, jó, Velencéről mindenki azt hiszi, hogy ismeri. Annak ellenére, hogy Európa egyik legbonyolultabb városa. Bár a legtöbb helyre (a rossznyelvekkel ellentétben) el lehet jutni autóval is, mégis mindenki csak a lagúnák városaként emlegeti. Ez a film is ezt erősíti meg. De! Ha igazán karaktert keresünk, akkor az kétségtelenül az orosz maffiavezér Ivan Demidov (Steven Berkoff). Szerencsére ebben a filmben nem kell keresni, jön ő magától a nemzetközi, és nem kevésbé flúgos csapatával. Sajnos a (színész) nevét csak az igazán kibővített listán találjuk meg, annak is a végén.
Ezt a filmet trihlerként harangozták be. Na, ez biztosan nem volt. Vígjáték, hááááát az sem igazán. Játékfilm? Neeeem, pedig ebbe sok minden belefér. Talán a krimire hajaz. Egyébként meg a 2011-es Golden Globon a legjobb filmnek jelölték a zenés film és vígjáték kategóriában. Ne kategorizáljunk. Sőt ne olvassunk előre kritikákat sem. Túl szakmaiak, mi meg szórakozni akartunk. A kettő nem (mindig) fér össze! Inkább térjünk vissza az állatokhoz. Szerintem marha jó volt!
