Mozi: Szerelem és más drogok
Mindenféle népi és hivatalos kezdeményezések születnek a káros szenvedélyek mellőzésére való felhívás kapcsán. Mit szólnának hozzá, ha az emberek homlokára – a cigarettásdobozok mintájára – fel lenne tetoválva, hogy a „szerelem egy olyan drog, ami súlyosan károsítja az ön, és környezete egészségét”? Na, jó, ez így persze túlzás, de abba a részbe hogy – rövidebb-hosszabb időre – függőséget okoz, nehéz lenne belekötni. Sőt, egy ilyen felirat további lehetőséget adna a kísértésre, hiszen – mint tudjuk – az ilyen, tiltásnak szánt "okosságok" csak fokozzák a kíváncsiságot, hogy kipróbáljunk valamit, vagy jelen esetben valakit. Még szerencse, hogy az emberi érzelmekkel nem lehet ilyen játékokat játszani. Félreértés ne essék, játszani nagyon jó, sőt kell is, de az más kategória.
Mielőtt beülnénk erre a filmre – stílusosan – vetkőzzünk le! Persze ne a ruháinktól szabaduljunk meg, – a pulcsi és a kabát kivételével – hanem attól a beidegződéstől, hogy most egy csaknem két órás amerikai limonádétörténetet kapunk, „happy and”-el a végén.
Első „olvasatra” persze ez a film is olyan, mint a számos óceánon túli történetek egyike. Csinos lányok, sármos pasik, akik jönnek, mennek, és vívják hétköznapi küzdelmeiket egymással és a világgal. (Brrrrr, ezt a „sármos” szót, csak mintegy kötelező elemként tettem bele, mert háttérben a műkorcsolya VB ment. A szót már leírni is olyan számomra, mintha a bátyámmal kéne csókolózni.)
A nemek közti „háború” megvívásának prognózisa persze nem különösebb kihívás a filmkészítők számára, hiszen ez szinte minden mozi alapja. A különleges helyzetek kialakulását most is másban kell keresni. A legtöbb ember tudatában úgy él, hogy a Parkinson kór, csak az idős emberek nyavalyája. Még vicc is született belőle: Pistikének pisilnie kell. Segítsek – kérdezi az anyukája? Nem, válaszolja Pistike – menjünk el a nagypapához, a múltkor is olyan jó volt, hogy úgy remegett a keze! Komoly(abb)ra fordítva a szót. Ki ne emlékezne olyan esetekre, amikor az idős hölgynek kiesik az apró a kezéből a pénztárnál. De híres emberek TV-interjúi közben is időnként ráközelít az operatőr a remegő kezekre, amikor leteszik a cigarettát. Ezek ugyebár csak a külső jelek, amelyek a kor (és a betegség) előrehaladtával egyre inkább belül is jelentkeznek. Ennek a kórságnak a kezdeti fázisaival küszködik Maggie (Anne Hathaway). Persze a nézőnek kicsit nehéz „azonosulni” a betegséggel, hiszen mindenkit lenyűgöz a (való életben néhány éve még szinte szende szűzként nyilatkozó) lány meztelensége.
Nincs könnyű helyzetben a „másik oldal”, Jamie (Jake Gyllenhaal) sem. A lányon, és a „hozzá tartozó” betegségen kívül meg kell küzdenie a foglalkozásával együtt járó nehézségekkel is, a konkurenciáról nem is beszélve. Sok férfi talált szinte megváltó megoldást a „farok állító” kék kapszula (és annak reinkarnációinak) megjelenésével. A film segítségével bepillanthatunk a – manapság is oly sokat emlegetett – orvos-látogatói szakma „szépségeibe”.(Legszívesebben a „szakma” szót tettem volna idézőjelbe, csak a két macskakörmözés hülyén mutatott volna egymás után.)
Hogy ezekből az „apróságokból” mit lehetett kihozni? Na ezért érdemes megnézni ezt a mozit! Szóval, a végén lehet nevetni, sírni; vagy nevetni és sírni, de egy biztos: nehéz könnyek nélkül távozni.
Újdonságként egy kis játék a végére: Melyik együttes, melyik dalára utal, a dőlt betűkkel kiemelt mondatrész?
