MOST! – 9. rész

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Nagyon lassan nyílt ki a fürdőszoba ajtaja. Először csak egy láb jelent meg, a lakkozott rózsaszín körmökkel. Majd előtűnt egy lány köntösbe burkolózva, fején a hatalmas kapucni, teljesen az arcába húzva. Csak néhány hajtincs lógott ki két oldalon. De amikor előrelépett, a vizes lába megcsúszott a padlón, és félrebillent a fejfedője.

-              Dóri! Te mit csinálsz itt, és hol van Brigi? – hajolt előre Ádám.

Felállni azonban nem tudott, mert Dóri belerúgott az előtte levő székbe, ami egészen az ágyig csúszott, nekiütközve Ádám térdének. A fiú fájdalmasan felnyögött, majd visszahanyatlott az ágyra.

-              Most mindent visszakap az a szuka! – sikított szinte magából kivetkőzve Dóri. Elhappolta előlem Gábort, és a lehetőségét is el akarta venni, hogy közelebb kerüljek hozzád. Csak a megfelelő alkalmat vártam, hogy minden tökéletes legyen. Nekem is elmesélte a történetet az SMS-ről, és amikor ma reggel megláttam, hogy itt hagyta a telefonját, tudtam, hogy eljött az én időm.

Ezzel ledobta magáról a köntöst, és anyaszült meztelenül közeledett a fiúhoz. Ádám nehezen tudta levenni róla a szemét. Valóban csinos volt, még alkatra is hasonlított Brigire, bár őt még soha nem látta ruha nélkül. Egy dolog azonban rögtön feltűnt, hiányoztak az arcáról azok a kis bemélyedések, amik mindig megjelentek Briginél. Akár szomorú volt, akár vidám. Amíg ezen elgondolkodott, visszazökkent a valóságba, és most már valóban indulatosan szólat meg.

-              Dóri te megőrültél! Azonnal öltözz fel, Brigi bármelyik pillanatban itt lehet. Helyet foglalt nekem az előadóteremben, elég ideges lehet, hogy miért nem vagyok még ott.

-              Nyugi, még nincs vége az órának, és Te is elégtételt vehetsz Gábor miatt!

-              Mi köze ennek Gáborhoz? Mi nem tartozunk egymásnak elszámolással. Ha jól tudom annak vége, és velem még el sem kezdődött semmi. De mit magyarázkodok én itt, és különben is öltözz már fel végre. Nyugodj meg, beszéljük át, és megígérem, hogy Brigi nem is fog tudni az egészről.

De az ígéret máris betarthatatlanná vált, mert egy kulcs hangja hallatszott a zárban. Mivel nem volt bezárva, gyorsan kinyílt az ajtó. De Brigi csak egyik lábával lépett át a küszöbön, máris megszólalt. A látványtól ez egyébként elég nehezére esett. Dóri Ádám előtt térdelt a széken anyaszült meztelenül, Ádám pedig erősen lihegett és izzadságcseppek jelentek meg a homlokán.

-              Mi történik itt, mit jelent… – de ennél többet nem tudott mondani, mert elkapta a sírás. Eldobta a jegyzeteit, kilépett, becsapta maga után az ajtót, és elrohant.

Ádám is felkelt, miután félretolta a még mindig pucér Dórit, majd a széket, és határozottan elindult az ajtó felé. De a székbe mégis beleakadt a még sajgó lába. Ez kibillentette egyensúlyából, ráadásul a másik lábával ő is a vizes foltra lépett. Nagyot esett, éppen a fejével érte először a földet. Nem ütötte meg nagyon magát, de annyira épp eléggé, hogy ne tudjon azonnal a lány után futni. Mikor feltápászkodott, látta, hogy Dóri az ágyon fekszik, széttárt lábakkal, és ujjaival finoman simogatja magát.

-              Úgy látom egy kicsit megváltozott a helyzet. Nem gondolod meg mégis magad? – intett hívogatóan a fiú felé, és megnyalta az ujját.

-              Ostoba liba, köszönd meg Briginek, hogy nem ütöttelek agyon! – dünnyögte szinte magába fojtva Ádám, miközben a fejét fogva kibotorkált az ajtón.

Abban biztos volt, hogy Brigi előbb-utóbb visszajön, de tudta, hogy itt nem várhatja meg. Elképzelése sem volt, hogy hova mehetett. Lehet, hogy csak az egyik WC-ben húzta meg magát. Arra nemigen gondolt, hogy elvegyül majd a nagyvárosi forgatagban, hiszen tudta, hogy kisírt arccal nem szereti a nyilvánosságot.

A kollégiumból kilépve megcsípte egy kicsit a hideg szél, ez még fokozta a rossz kedvét és a fájdalmát. Nem is gondolt arra, hogy visszamenjen az egyetemre, lábai automatikusan hazavezették. Látott ugyan egy taxit elmenni, ráadásul ismerősnek is tűnt, de olyan közel lakott, hogy meg sem fordult a fejében, hogy egy lépést is tegyen utána. Nehezére esett a tétlenség és tehetetlenség, de most bele kellett törődjön abba, hogy várnia kell. Csak azt nem tudta, hogy mire. Brigit nem tudta volna felhívni, hiszen nem volt nála a telefonja. Bekapcsolta a számítógépet, és próbált némi képet kapni a napi eseményekből. Hátha valami jó is történik. Hiszen az ő napja is jól indult, de most megtapasztalta, hogy ez nem jelent semmit. Írt néhány kommentet az általa látogatott fórumokba, talán az indulatok most jobban kihozták az igazságérzetét. Gondolta, most beszól még néhány trollnak, de ezt végül elhessegette, nem kell neki lealacsonyodni az ő szintjükre. Megnézte a levelezését, hátha valami csoda folytán itt legalább információkat kap Brigiről. Eldőlt az ágyon, de nagyon szenvedett. Könnyezni kezdett a szeme, nem is tudta, hogy belealudt e a virtuális világba, vagy csak a párna sarkából kiálló szösz ment a szemébe. Végül muszáj volt felkelnie, mert elzsibbadt a keze, és a térdét is nagyon dörzsölte a farmere. Csak ekkor nézte meg, miután megszabadult a ruháitól. Nem volt nagy horzsolás, csak épp a legrosszabb helyen.

Megfürdött, ez legalább valóban jó hatással volt rá. Hallotta, hogy cseng a telefonja, de most óvatos volt, és nem rohant ki azonnal. Biztos fontos lehet az illetőnek – gondolta, mert jó sokáig csengett. Tamás volt az, arra kérte, segítsen neki valamit pakolni. Ennek nagyon megörült, végre valami hasznosat is csinálhat. Kint már este volt, de mivel korán sötétedett, az órájára pillantva elgondolkodott, hogy van még több mint egy órája, hogy odaérjen a barátjához. Ennek ellenére elindult, legalább kiszellőzteti a fejét, most nem is bánta annyira a hideg szelet. Amikor kilépett az utcára elgondolkodott, hátha Brigi közben előkerült. Néhány bátortalan lépést tett a kollégium felé, de közben határozottá vált, hiszen tudta, hogy a lány nem szeret a sötétben egyedül sétálgatni.

Bekopogott a szobába, de nem jött válasz. Lenyomta a kilincset, az ajtó kinyílt. Csend volt és félhomály, csak a park lámpáinak fénye szűrődött be a függöny mellett. Észrevette, hogy egy félbehajtott papír van Brigi ágyán. Felkapcsolta az éjjeli lámpát, és látta, hogy a külső oldalon nincs semmi írás. Széthajtotta, és olvasni kezdett:

(folyt. köv.) itt